Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-97
156 97. szám. jedjen a kölcsönös ismerete annak, amit már elértek és amit kezdeményeznek ; minthogy végül ez a megfontolás abban az időpontban válhatik különösen sürgőssé, amelyben a munkaidőről szóló eg} T ezménynek megerősítését a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagjai tervbe veszik. Az egyetemes értekezlet a következőket ajánlja. I. A szabadidő megóvása. Minthogy szükséges, hogy azokban az államokban, amelyekben a munkaidő törvénnyel, kollektív szerződésekkel, vagy más módon korlátozva lett, az így nyert szabad órák korlátlanul fenntartassanak a végből, hogy ebből a reformból mindazok az előnyök érvényesíthetők legyenek, amelyeket attól, úgy a bérmunkások, mint a köz is várhatnak ; minthogy továbbá szükséges, hogy egyfelől a munkások teljes mértékben átérezzék a nekik biztosított szabadidő értókét és minden körülmények között azoknak teljességükben való fenntartásáért lépjenek közbe, másfelől a munkaadók állandóan arra törekedjenek, hogy a bér és a munkások életszükségletei között helyes arányt létesítsenek, amely az utóbbiakat felmenti * annak a szükségességétől, hogy a szabadidő alatt további fizetett hivatásos munkát végezzenek ; bár az értekezlet ezen felül elismeri, hogy nehéz oly törvényi rendelkezések megtartását ellenőrizni, amelyek a törvényileg megállapított munkaidő eltelte után ugyanannál a munkaadónál vagy másnál minden további hivatásos munka eltiltását célozzák ós hogy ilyen rendelkezések még arra is alkalmasoknak tűnhetnek fel, hogy a szabadságot befolyásolják, amellyel a munkásnak szabad ideje felhasználása tekintetében rendelkeznie kell ; az értekezlet mégis megokoltnak találja, hogy az egyes államok által ebben az irányban megindított törekvésekre .rámutasson. Ajánlja, hogy a kormányok a kollektív szerződések megkötését támogassák és megkönnnyítsék, amelyek a munkásoknak törvényileg megállapított munkaidő mellett rendes életfeltételeket biztosítanak és a munkaadók és munkások között létrejött szabad megegyezés alapján megszabják azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a munkások visszatarthatok attól, hogy fizetett mellékes munkát keressenek. Minthogy másfelől a munkásoknak minden könnyítést nyújtani kell a végből, hogy szabad idejüket, amelynek csorbítatlan tartalma nekik ily módon biztosítva lesz, a legjobban felhasználhassák, az értekezlet ajánlja: a) hogy minden tag, âz ipar szükségleteinek, a helyi szokásoknak, minden egyes munkáskategória sajátságainak és hajlamainak figyelembevételével tanulmányozza a kérdést, minő módon lehet a munkaidőt olyképen beosztani, hogy a szabadidőnek lehető legnagyobb folytonossága biztosíttassék ; b) hogy célszerű közlekedési politika díjmérséklésekkel és menetrendi kedvezményekkel módot nyújtson a munkásoknak a lakás és a muakahely közötti „út időtartamának lehető megrövidítésére és hogy a szakszervezeteket a közlekedési hatóságok, vagy a magánszállítási vállalatok messzemenően hallgassák meg azoknak az eszközöknek megválasztásánál, amelyek leginkább alkalmasak ilyen politika érvényesítésére.
