Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

89. szám. 123 a közönséges jelzálogjogra. Ezzel kapcsolatban még keli jegyezni, hogy nincs ugyan kizárva valamely jogviszonyból eredő követelések biztosítására keretbiztosítéki jelzálogjog helyett telekadósság alapítása, minthogy azonban a keretbiztosítéki jelzálogjog a követelés mennyiségének bizonyítását teszi szükségessé, így ebben a vonatkozásban a telek adósságnak ellentéte, az említett esetben is csak a közönséges jelzálogjog szabályai nyerhetnek alkalmazást. A közönséges jelzálogjog szabályai közül főleg a hitelező dologi jogosítványára, kielégítési jogára, a jelzálogjog megalapítására és terjedelmére, a jelzálogjogi fedezet biztonságára, a ranghellyel rendelkezésre stb. vonatkozójogszabályok fognak a telekadósságra is alkalmazást nyerni. Nem nyerhetnek viszont alkalmazást telekadósság esetében azok a jogszabályok, amelyek a jelzálogjog járulékos természetén alapulnak. így a telekadósságnál nem lehet szó oly követelés meghatározásáról, amelynek biztosítására a telekadósság szolgál (6. §.), nem kerülhet sor a jelzálogjognak követeléssel együttes átruházására (8. §.), a jelzálogjognak a követelés kiegyenlítése fejében átszállására. (10. §.), nem lehet szó oly kifogásról, amely a személyes adóst a hitelezővel szemben megilleti (4L §.), sem a személyes adós követelésének beszámításáról (42. §.) stb. Nincs akadálya egyetemleges telekadósság alapításának som. Ebben az esetben a javaslat 56 — 62. §ai nyernek alkalmazást azzal az élté* réssel, hogy a személyes adós teljesítésével kapcsolatos rendelkezésekre nem kerülhet sor, a kielégítő tulajdonosra vagy a 62. §. esetében hitelezőire az. 57. §. szerint megosztva telekadósság száll át. 82. §. A telekadósság különleges jogi természete szükségessé teszi, hogy a terhelés ilyen jellege a telekkönyvből kitűnjék. A kamatok és egyéb mellékszolgáltatások bekebelezésének kifejezett megengedésére azért van szükség, * mert ez a 81. §. alapján kétségessé volna tehető, a mellékszolgáltatások bekebelezésének kizárása pedig az egész intézményt hasznavehetetlenné tenné. A bejegyzett kamatokra ugyanazokat a szabályokat lehet alkalmazni, mint közönséges jelzálogjog esetében, törvényes kamatról a telekadósságnál nem lehet szó. 83. §. A telekadósság nem kapcsolódván követeléshez, önmagában nincs lejárathoz kötve, ezért a 39. és 40. §. szabályaitól eltérően kell szabályozni a hitelező kielégítési jogának s ezzel a tulajdonos teljesítési jogának megnyílását. A legmegfelelőbb általában felmondáshoz kötni az érvényesítést. Avégből, hogy a telekadósággal terhelt ingatlan tulajdonosa, aki követelés bizonyítását sem kívánhatja, ne legyen váratlanul kitéve a hitelező kielégítési jogának s viszont az adósnak se legyen módja a hitelezőt érdekeinek sérelmével váratlanul kielégíteni, a javaslat egy évet határoz meg a. felmondás idejéül. A felmondási idő szabálya a javaslat szerint diszpozitív. Az intézmény csak úgy lehet életképes, ha a feleknek lehetővé tesszük, hogy akár eleve meghatározzák a lejáratot, akár pedig a javaslatban meghatározottól eltérő felmondási időt határozzanak meg, vagy a felmondást egyszersmindenkorra kizárják. A javaslat e tekintetben csupán azt a korlátot szabja, hogy az elévülési időnél hosszabb időre a felmondást nem engedi kizárni. Ez a rendelkezés abból az alapgondolatból indul ki, hogy a gazdasági életnek nincs szüksége túlságosan hosszú időre szóló terhelésre s az ingatlannak egyszersmindenkorra lekötése mind az ingatlan forgalomképessége, mint hitelképessége szempontjából káros. 84. §. Amint a lejárat, éppen úgy a teljesítés helye sem igazodhatik telekadósság esetében személyes követeléshez. A javaslat tehát a teljesítés 16*