Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-89
112 89. szám. az ilyen eljárás már nem lehet megfelelő. Ebben az esetben már szükséges a fogalmak tisztasága érdekében a lényeges elválasztó vonalat megvonni és* ezt tette már a Ptk. első szövege is a 852. §. 3, bekezdésében. E szerint biztosítéki jelzálogjog esetében a telekkönyvi bejegyzés nem szolgál a követelés bizonyítókául és a hitelezőnek a bejegj 7 zés alapján csak annyiban van joga, amennyiben a követelés fennállónak egyébként bizonyul. A lényeges ismérveit a biztosítéki jelzálogjognak a javaslat még tüzetesebben adja meg és pedig a fősúlyt a gyakorlati szempontokra helyezve. Az eltérések a közönséges jelzálogjogtól a következők: 1. Közönséges jelzálogjog esetében a már ismételten említett határidők lejárta után a jelzálogjog-jóhiszemű, visszterhes megszerzőjével szemben a tulajdonos nem hivatkozhatik arra, bogy a követelés teljesítés vagy egyéb ok folytán a jelzálogjog átszállása előtt már megszűnt. Biztosítéki jelzálogjog esetében viszont a harmadik jóhiszemű szerző joga attól függ, hogy a kötelmi jog szabályai szerint érvényesítheti-e a követelést. Ha tehát a megszerző mint engedményes szerezte a követelést és az engedményről az adóst nem értesítették, az adós pedig az eredeti hitelezőnek teljesített, az engedményes a jelzálogjogból kielégítést akkor sem kereshet, ha őt a telekkönyvbe hitelezőként bejegyezték. 2. Közönséges jelzálogjog esetében a telekkönyvi oejegyzés.a követelés fennállását bizonyítván, a követelés megszűnése után a tulajdonosnak kell követelnie a megszűnés bizonyításával a jelzálogjog törlését, mert amíg ezt nem teszi, a követelést fennállónak kell tekinteni (14. §.). Biztosítéki jelzálogjog esetében viszont a bizonyítási teher megfordul, a telekkönyv tartalma még abban a tekintetben sem alapít meg vélelmet, hogy a felek között követelés egyáltalán keletkezett. Ezt a hitelezőnek még előbb bizonyítania kell ós csak a bizonyítás után érvényesítheti a jelzálogos hitelező jogait. 3. Közönséges jelzálogjog esetében a telekkönyv tartalma a követelés mennyiségét is bizonyítja. Biztosítéki jelzálogjog esetében azonban a bejegyzett összeg még nem bizonyítja azt, hogy valóban ilyen összegű követelés keletkezett, a hitelezőnek tehát követelés keletkezésén és fennállásán felül annak mennyiségét is bizonyítania kell. Kiemelést érdemel, hogy a közönséges jelzálogjog esetében sem korlátlan a mennyiség tekintetében a telekkönyv bizonyító ereje, hanem az csak a tőkekövetelésre áll, a kamatok ós egyéb járulékos követelések mennyisége közönséges jelzálogjog esetében is bizonyításra szorul, vagyis lényegileg az ilyen mellékkövetelések is a biztosítéki jelzálogjog jogi természetét mutatják. A biztosítéki jelzálogjognak most ismertetett ismérvei a fennálló jog biztosítéki jelzálogjogában is megvannak, ennyiben tehát a javaslat nóvumot nem tartalmaz. A fennálló joggal szemben a novum az, hogy a javaslat — a Ptk. szövegeivel egyezően — nem látta helyénvalónak, hogy a törvény a felek szerződési szabadságának korlátot szabva, a fennálló joggal egyezően kizárja a lehetőségét annak, hogy a hitelező a jelzálog megalapításakor a követelés bizonyításának terhét magára vállalja és önként lemondjon a telekkönyvi közhitelből reá háruló és kizárólag az ő javára szolgáló előnyökről akkor is, ha olyan követelésről van szó, amely közönséges jelzálogjoggal is biztosítható volna. A javaslat tehát megengedi az önkéntes biztosítéki jelzálogjogot is (63. §.) az olyan biztosítéki jelzálogjogok mellett, amelyek közönséges jelzálogjog formájában természetüknél fogva nem is jelentkezhetnek. Ami mármost a szüksógképeni biztosítéki jelzálogjogot illeti, itt a. javaslatnak a fennálló joggal szemben az az újítása, hogy — éppen úgy^
