Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.
Irományszámok - 1927-89
89. szám. 107 donát szerzi meg. Különösen szükség van az új tulajdonos védelmére az engedményessel szemben azért, mert a telekkönyvön kívüli jogviszony alapján az engedményes esetleg köteles is lehet a régi hitelező és tulajdonos közt létrejött jogügylet joghatályosságát elismerni. 48. §. (Tj. 676. §., Bsz. 676. §.) Az e §-ban említett mellékszolgáltatások lejártukkal a főköveteléstől mintegy különválnak és azokat a telekkönyvbe időszakonkint nem is tüntetik fel. A feltüntetés elrendelése * a telekkönyvet rendkívül megterhelné s az ebből eredő előny nem állna arányban a vele járó költséggel és a telekkönyv bonyolulttá válásával. Ezt ismerte fel a polgári törvénykönyv bizottsági szövege, amikor a mellékszolgáltatások Ónálló átruházását egészen telekkönyvön kívülivé tette. A javaslat rendszerébe ez a rendelkezés az átruházás könnyítése folytán még jobban beleillik. Csak a követeléssel együtt lehet természetesen átruházni általában a még esedékessé nem vált költséget és az átruházástól számított féléven túl lejáró kamatot és egyéb mellékszolgáitatást. A javaslat a bizottsági szövegtől stiláris szempontból főként a §. idézések kiküszöbölésével tér el. 49. §. (1881 : LX. t.-c. 190. §. 4—6., Tkr. 91. § b), Optk. 462. §. 1422. §., 1. 885., 886. §., Tj. 677., 678. §., Bsz. 677., 678. §.) A harmadik személy által történő kielégítésnek és a ius offerendinek szabályait tartalmazza e §. Az első bekezdés a fennálló jogtól csak annyiban tér el, hogy a hite^ lező beszámítás útján kielégítését is megengedi, ami a javaslatnak azzal az álláspontjával függ össze, hogy a fizetést és beszámítást egyaránt teljesítésként fogja fel. A kötelmi jog szabályai szerint ugyanis a beszámítással kielégítéshez általában nem szükséges a hitelező hozzájárulása & ennyiben a fizetéssel egyezik. Rá kell mutatnom még arra, hogy az első bekezdés a harmadik személy- kifejezést általánosságban használja és így a hitelező kielégítésére az itt megszabott feltételek mellett nemcsak azok jogosultak, akiket a ius offerendi is megillet, hanem bárki. A ius offerendi jelentősége éppen abban van, hogy az a tulajdonos beleegyezése nélkül gyakorolható, míg az első bekezdés értelmében történő kielégítéshez a tulajdonos hozzájárulása is szükséges és így semmi gyakorlati célja nem volna a kielégítő személye tekintetében korlátozást állapítani meg. Az első bekezdésben a javaslat a Ptk. szövegeivel szemben a közokirati formát elejti és a tulajdonos részéről csak egyszerű okiratot kíván. A követelés átszállásának előfeltétele így is eléggé liquid lesz. A hozzájárulás visszavonhatatlanságát gyakorlati szempontok indokolják. A ius offerendit a javaslat még a Ptk. bizottsági szövegénél is szélesebb körben adja meg, mert e jog gyakorlásával a hitelezőn nem esik sérelem, az árverés elhárítása pedig mindenesetre kívánatos. Tapasztalati tény ugyanis, hogy szabadkézből eladás útján kedvezőbb vételárat lehet elérni. A bérlő és haszonbérlő kiemelése a nagyobb világosság kedvéért történt. Érdemleges újítás a nem terhelt hányadrész tulajdonosának ius offerendije, amelynek az az indoka, hogy a társtulajdonosnak is fontos érdeke fűződhetik az árverés elhárításához, mert nem lehet rá közömbös, hogy tulaj donközösségi jogviszonyban kivel áll. A harmadik bekezdés a fennálló jognak felel meg. 50 §. (Tkr. 91. §., Optk. 1425. §., I. 871., 889. §., Tj. 666. §., 677. § 2, 678. §.2., 679. §. 4., Bsz. 666. §., 677. §. 2., 678. §. 2., 679. §. 4.) Az első és a második bekezdés szabályai a polgári törvénykönyv bizottu*
