Felsőházi irományok, 1927. IV. kötet • 80-144. sz.

Irományszámok - 1927-89

100 89. szám. erdőtarolásnál. Az elválasztás nem a rendes gazdálkodás szerint történik, viszont akkor, ha a tulajdonos a jelzálog egész területén egyszerre irtja ki az erdőt. Nem lesz azonban elég a nem rendes gazdálkodás megállapítására az, ha a tulajdonos pl. a mezőgazdasági üzemben nem fordít gondot a föld jövőbeli termőképességének megóvására és ezért egy-két évben több termése van, mint amennyit okszerű gazdálkodás mellett elérhetne, vagy ha szőllogazdaságban maximális termőképességet veszi igénybe és így jut a tőkék időelőtti kimerülése révén nagy terméshez. A most említett esetekben a már létrejött termés elválasztásra van gazdaságilag rendelve és különben is lehetetlen volna megállapítani, hogy a valósággal beszedett termésből mennyi lett volna okszerű gazdálkodással elérhető. Nem rendes gazdálkodással válik el az alkotórész, ha pl. a tulajdonos épületet bont le. A fentebb említett azokban az esetekben, amikor a termények elválasztása a rendes gazdálkodás körébe esik ngyan, de okszerűtlen és a jelzálog értékét rontó gazdálkodás eredménye, más, súlyosabb intézkedéssel védi meg a javaslat a hitelezőt (32. §.), mint a jelen §-nak a rendelkezése. 28. f. (Optk. 457. §., 1881 :LX. 149. .§., I. 861. §. 2., Tj. 656. §., Bsz. 656. §.) A tartozék jogi fogalmának következményeit nem lehet olyan messzemenően levonni, hogy az idegen tulajdonban álló dologra pusztán azért, mert egy jelzálogjoggal terhelt telekkel múló, tartozéki kapcsolatba került, a jelzálogjogot kiterjesszük. De nem volna célja annak sem., hogy a mezőgazdasági ingatlan természetszerűen nagy változásoknak kitett fundus instructusát a jelzálogi fedezet körébe bevonjuk, mert ez a bizonytalan tétel amúgy sem fokozná az ingatlan hitelképességét, hiszen a gyakorlat kölcsön nyújtásakor ma sem veszi azt számba. (L. a szász ptk. 411. és 412. §-át.) A fundus instructus az ingó jelzálog intézményének keretében mint önálló lekötésre alkalmas fedezet juthat a hiteléletben jelentős szerephez. A §. lényegileg megfelel a polgári törvénykönyv bizottsági szövegének. 29. §. ( 1881 :LX. t.-c. 149., 181., 211, ós 212. §., I. 862. §. L, 2., Tj. 657. 1—3., Bsz. 657. §. 1 — 3.) Lényegileg megfelel a polgári törvénykönyv bizottsági szövegének. Nem látszott móltányosnak, hogy haszonbér esetében is csak negyedévre előre fizetett haszonbér legyen mentes az újra fizetés alól, holott a haszonbérletnél az évenkinti fizetés a szokásos.* Nem lett volna viszont helyes a megállapodásszerű haszonbérfizetési időszakról beszélni sem, mert ezzel lehetővé tette volna a javaslat a jelzálogjog haszonbérre kiterjedésének meghiúsítását Ezért a javaslat a törvényes időszakról szól, ami a haszonbér tekintetében és szabályrendelet hiányában a bér tekintetében is a helyi szokás elfogadását jelenti. 30. §. (I. 862. §. 3 , Tj. 657. §. 4., Bsz. 657. §. 4.) E §-t az itt említett követeléseknek az előbbi §-ban említettekkel szembetűnő analógiája indokolja. Lényegben egyezik a bizottsági szöveggel, amellyel szemben mégis indokoltnak mutatkozott ezt a rendelkezést a javaslat könnyebb áttekinthetősége kedvéért külön §-ba foglalni. 31. §. (1881 :LX. t.-c. GQ. §., I. 863—864. §, Tj. 658. §., Bsz. 658. §.) Általános szabály, hogy amennyiben a jelzálogjoggal terhelt dolog megsemmisül, annyiban megszűnik a jelzálogjog is. Ez alól az elv alól kivétel a 31. §., amely a biztosítási összeget a biztosított dolog helyébe lépteti (surrogatio elve). A surrogatio elvéhez képest nem lehet közömbös, vájjon a biztosítás tárgya a rendes gazdálkodás szabályai szerint elválasztásra hivatott dölog-e, avagy nem az. Az előbbi esetben ugyanis az elválasztásra hivatott dolog megsemmisülésével egyszersmind az elválasztás