Felsőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1927-5

5. szám. 89 A » Leltár« -ról szóló jelentése szerint' a kommün alatt a főrendiházat ingóságokban kár alig érte. Kifogásolja azonban a volt háznagy azt, hogy a nemzetgyűlés első elnöke a főrendiházi ingóságokat elvitette és azoknak kezelését a nemzetgyűlés gazdasági hivatalára bízta, amely a képviselőházi használt bútorokat a főrendiház jó bútoraival kicserélte. Erre nézve a bizottság csak annyit kíván megjegyezni, hogy a bútorok kicserélése, ha tényleg megtörtént, indokolatlannak nem tekinthető, mert a forradalmak alatt megrongált és a használat folytán tönkre ment képviselőházi bútorok helyreállítására fedezet nem állván rendelkezésre, azokat a nemzetgyűlési időszak alatt a használaton kívül álló s jobb karban maradt főrendiházi bútorokkal kellett helyettesíteni; a felsőházi helyiségek rendbehozatalával kapcsolatosan azonban az összes bútorzat kijavítása egyidejűleg került folyamatba. Becsatolja továbbá a háznagyi jelentés mellékleteként a belügyminisztertől és a nemzetgyűlés elnökeitől vett vagy azokhoz intézett átiratok másolatait, melyek mind az előbbjelzett minisztertanácsi határozatból származó hatásköri kérdésekre vonatkoznak. A bizottság — anélkül, hogy ezekben a kérdésekben, melyeket az ido úgyis túlhaladott, állást foglalni magát hivatva érezte volna — a jelentésből ajmyit megállapíthat, hogy Rudnyánszky József báró a főrendiház házszabályaiban az országgyűlés szünetelése alatti időre nézve megszabott háznagyi hatáskört s ebből derivált jogait és kötelességeit magára nézve állandóan fennállónak tekintette s a kivételes körülmények közt is teljes buzgalommal törekedett érvényesíteni. A bizottság, midőn a háznagyi jelentésre vonatkozó -előterjesztését megteszi, nem zárkózhatik el a maga részéről annak a több mint félszázadra terjedő értékes munkásságnak méltánylásától sem, melyet Rudnyánszky József báró a főrendiház intézményének jóformán egy egész férfiéleten át teljes odaadással szentelt s melyre jelentésének záró soraiban jogos önérzettel hivatkozik. 1876. decemberében nyert még a reform előtti főrendiházba meghívást s a reform után 1885-től kezdve, mint élethossziglan megválasztott főrendiházi tag, jegyzői, utóbb háznagyi, több bizottságban előadói, országos bizottságokban kiküldött tagsági minőségben élvezte állandóan a főrendiház bizalmát, mely a felsőházra nézve is egyelőre alkalmazandóknak kimondott főrendiházi házszabályok szerkesztéseért arany tollal való kitüntetésében is megnyilatkozott. Ezekre az érdemekre való utalással javasoljáa bizottság a t. Felsőháznak, hogy Rudnyánszky József bárónak a szóban levő idö alatt kifejtett működéséről szóló jelentését tudomásul venni, intézkedéseire vonatkozólag a felmentvényt megadni s ezekkel kapcsolatban egyszersmind a félszázados főrendiházi munkásságát megillető elismerés kifejezését is jegyzőkönyvébe iktatni méltóztassék. Budapest, 1927. évi február hó 21-én. báró Wlassies Gyula s. h., Múzsa Gyula s. A., a bizottság elnöke. « bizottság jegyzője. Felsőházi iromány. 1927—1932. I. kötet. 12