Felsőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-34. sz.
Irományszámok - 1927-8
8. szám. 107 hagyaték. Az igazságügyminisztérium egyik előadója több mint 200 befejezett hagyatéki ügyet vizsgált át a budapesti központi járásbíróság irattárában, de egyetlen esetet sem talált, amikor hét éven aluli gyermek elhalálozása folytán indult meg az örökösödési eljárás. Az ilyen kis gyermekek halála esetében tehát a halálesetfelvételi ív készítése majdnem minden esetben kárba veszett fáradság s így annak hivatalból való elkészítését nyugodtan mellőzni lehet, különösen akkor, ha a községi elöljáróság semm't sem tud róla, hogy a gyermeknek vagyona volt és ha e mellett a meghalt kis gyermeknek mind a két szülője él, mert ebben az esetben alig van lehetőség arra, hogy a kis halott rövid életében vagyonhoz jutott és ha a legkivételesebb esetekben mégis van a községi elöljáróság tudtán kívül vagyona : azt is szülei öröklik s így hivatalból indítandó örökösödési eljárásnak rendszerint úgy sincs helye Mindezek alapján nyugodtan javasolhatom azt, hogy a hét éven aluli korban meghalt egyénekről halálesetfelvételi ívet csak akkor kelljen készíteni, ha valamelyik szülője már előtte meghalt, vagy ha feltehető, hogy utána vagyon maradt, egyébként pedig csak akkor, ha bárki kéri. Ezzel a 160.000 halálesetfelvételi ívből mintegy 56.000, tehát az évi 100.000 felesleges haláleset fel vételi ívnek több mint a fele megtakarítható, ami több 1 atóságot jelentékeny mennyiségű — főleg kezelési — munkától mentesítene. A fent mondottaknak megfelelő rendelkezést à 2. §. tartalmazza. 2. A törvényjavaslat másik lényegesebb újítása az, hogy a községi közeg közvetlenül terjeszti be a halálesetfelvételi ívet és a hagyatéki leltárt a hagyaték tárgyalására hivatott kir. közjegyzőhöz. Közjegyzők állandóan sürgetik ugyan, hogy az egész hagyatéki eljárás elejétől végig a kir közjegyző ügykörébe utaltassék, ez ellen a javaslat ellen azonban több oldalról aggodalom merült fel. Ezért a tervezet ilyen irányú rendelkezést nem tartalmaz. Mentesíteni akarja azonban a bíróságot attól a — mondhatnók: pusztán közvetítő — tevékenységtől, amely abban áll, hogy a községi jegyzőktől hozzáérkezett ügyekben a közjegyzőt a hagyatéki tárgyalás megtartásával megbízza. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a községi jegyző a halálesetfelvételi ívet és a leltárt a bírósághoz terjeszti, a bíróság pedig azokban az ügyekben, amelyekben hivatalból vagy a felek kérelmére örökösödési eljárásnak van helye, az iratokat a hagyatéki tárgyalás megtartása végett a közjegyzőnek adja ki. Minthogy azonban mind a hivatalból indítandó eljárás esetei, mind az eljárás megindításának kérelmezésére jogosultak köre oly módon van szabályozva, hogy egyes esetekben alig merülhet fel kétség, helyesebbnek látszik, ha a községi jegyző az iratokat közvetlenül a közjegyzőhöz terjeszti &, a közjegyző — amikor annak helye van — külön megbízás nélkül megtartja a hagyatéki eljárást. Ez az eljárási mód a bíróságot jelentékeny kezelési munkától mentesítené. Azokban az esetekben, amikor bírói intézkedésre — kivételesen — szükség van: a közjegyző lesz köteles az iratokat a járásbíróság elé terjeszteni. Ezt az újítást és a vele kapcsolatos rendelkezéseket a törvényjavaslat 3. és következő §-ai tartalmazzák. Ezenfelül a közjegyzőre kíván bízni a javaslat egyes olyan tennivalókat, amelyeket eddig a bíróság végzett, de amelyeknek a közjegyzőre bízása nem aggodalmas. Szerkezetileg a törvényjavaslat az 1894: XVI. törvénycikkhez simul, ezért némely rendelkezése a fennállónak egyszerű átvétele. 14*
