Felsőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1927-1

2 1. szám. tatások és a kétségbeesés nagyobb kirobbanásokra nem vezetett, hogy a kedélyek lecsillapodtával életerejének és hivatásának tudatában ma nyugodtabban néz népünk a jövő elé, hogy a magára vállalt terhet oly férfiasan, annyi áldozatkészséggel viselte, ezzel oly példáját adta élniakarásának, önbizalmának és fegyelmezettségének, mely kivívta minden elfogulatlan szemlélő méltánylását és elismerését. A mai napon a legnagyobb hálával és elismeréssel kell a nemzet áldozatkészségéről megemlékeznünk. Még lázas volt az ország közhangulata, midőn az első nemzetgyűlés összeült és a lehiggadás csak később és csak fokozatosan állott be. Bár a reánkmért trianoni békéből fakadó nemzeti elkeseredés szükségkép visszatükröződött a nemzetgyűlés tanácskozásain, mégis páratlanul nehéz viszonyok között híven elvégezte a reárótt munkát. Az a meggyőződésem, hogy a tárgyilagosan ítélő történetírás is méltányolni fogja a nemzeti újjáébredés ezen korának kemény munkásságát. A második nemzetgyűlés kimagasló alkotása az állam pénzügyeinek rendezése, mely elsősorban a magyar adófizető áldozatkészségének és a magyar közalkalmazott kötelességtudásának gyümölcse, ki példátlan megélhetési válságban híven teljesítette az állammal szemben hazafias kötelességét. A pénzügyi rendezés gyors sikere emelte a külföld bizalmát és megteremtette a további belső konszolidáció alapját, melyen — az elért pénzügyi eredmények kockáztatása nélkül — immár tervszerű közgazdasági, szociális és kulturális politika építhető fel. A pénzügyi rendezés érdekében megnyilatkozott erőfeszítésben az egész világ bizonyságát látta a nemzet elpusztíthatatlan életerejének, amit viszont a nemzetközi tőke hiteligényeink mind tágabbkörű kielégítésével ismer el. A minden téren fokozódó érintkezés országunk és a külföld között lehetővé tette, hogy az elfogulatlan külföldi közvélemény hazánkról, a bennünket érfc igazságtalanságokról és jelenlegi helyzetünkről tárgyilagos képet alkothasson és ma már kell, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen az az igyekezetünk, hogy az általános bókét valamennyi államhoz való jóviszonyunkkal a magunk részéről is előmozdítani kívánjuk. Szomszédjainkhoz való viszonyunk a békekötéssel kapcsolatos rendezés folytán csak az idő múlásával alakulhatott rendes szomszédi viszonnyá. A magunk részéről a jószomszédság elősegítésére törekszünk s igyekezetünknek egyes vonatkozásokban immár látjuk is eredményeit több függő kérdés sikeres rendezésében. Most a szerb-horvát-szlovén királysággal döntőbírósági szerződés megkötése és gazdasági jellegű kérdések tárgyában előkészítő tárgyalások folynak. Ezekkel a megbeszélésekkel kapcsolatban az Adria-tenger fiumei kikötőjéhez való kijutás kérdése az olasz királyi kormánnyal igényel tárgyalást. Törekvésünk a jövőben is oda fog irányulni, hogy a békés érintkezés az összes államokkal zavartalanul fejlődhessék és hisszük, hogy ezt az igyekezetünket szomszédaink a maguk részéről is elő fogják mozdítani. Változatlanul azon leszünk, hogy az államok társaságában teljes egyenjogúságunkat biztosítsuk és ezen a téren az eddigi helyzettel szemben azt a változást is várjuk, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek folyományaképen véget ér a magyarországi katonai ellenőrző bizottság működése. A külső bókét belső vonatkozásban ki kell, hogy egészítse a nemzeti szolidaritás érzéséből fakadó szociális béke, a magyar társadalom egyes rétegei és osztályai között. Az egymást követő radikális és kommunista forradalmak csillogó ígéreteinek nyomában járt csalódások és kiábrándulás után a magyar munkásság nagy része már belátja, hogy életszínvonalának emelését ós