Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 89 után fizettetik. Ha pedig valamely községben úrbérisóg nem létezett, a legkevésbé megrótt egynegyed úrbéri telek a szomszédságban fekvő azon községből veendő, melyben a föld éri ékére befolyással biró viszonyok a kérdésben forgó község viszonyaihoz leginkább hasonlók * Tebát nem a hasonló területű vagy a hasonló értékű telek, hanem a hasonló földadót fizető telek lett az alapvető fogalom. Az egynegyed úrbéri telek földadóminimumait kellett összeállítani, és ezek révén kirívó módon bontakozott ki az így megállapított cenzus aránytalansága. Az Andrássy Gyula gróf belügyminiszter által 1908. november 11-én benyújtott törvényjavaslat indokolása (56. lap) az említett szakasz hatásait következőképen jellemzi: »A földarlóminimum nemcsak az ország különbőz") részeiben, de egyes vármegyék, sőt egyes választókerületek területén is kirívó aránytalanságokat mutat. A törvényjavaslat mellékletei között feltalálható harmadik kimutatás adatai szerint a föld adóminimum, mely* választói jogot ad, 08 fdlcr és 87 K 17 fillér között ingadozik. Tehát az országiján egyik községben már egy körönéin aluli, másikban csak 87 K-án felüli földadó adja meg a választói jogot Ugyancsak e kimutatás tanúsága szerint ugyanabban a vármegyében, vagy választókerületben is előfordul az az aránytalanság, hogy a választói jogra minősítő vagyoni cenzus az egyik községben 10, 20, sőt harmincszor olyan magas, mint a másikban.« Közelebbről áttekintve az A ndrássyr féle javaslat indokolásában említett kimutatást, azt látjuk, hogy 1.444 községben maradt 4 koronán alul a földadóminimum, míg 1.301 községben 20 koronát túlhaladott. Hooy az ország milyen vidékein volt legalacsonyabb a földadóminimum, arra nézve jellemző, hogy a Duna jobbpartjámik 2.702 községéből csak 10, a DunaTisza-közének 480 községéből csak 4 volt olyan, ahol a földadóminimum 4 koronán alul maradt. Az 1874. évi XXXIII. t.-c. azonban nem elégedett meg azzal, hogy az adózást kapcsolatba hozta a tutajdonnal, jövedelemmel és foglalkozással, hanem e kapcsolathoz további fatális következményeket fűzött. Kimondotta (12. §. 1. pont), hogy választójogot nem gyakorolhatnak azok, »kik az összeírást, illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választókerületben fizetendő egyenes adóikat le nem fizették.* Az adóhátralékosságnak tehát jogfosztó hatást tulajdonított. Ismét nem szorul bizonyításra, hogy ez a rendelkezés, — amelyet különben az 1875 évi VI. t.-c úgy módosított, hogy azok vesztik el választójogukat, kik a megelőző évi egyenes adót, illetőleg a megfelelő adóhátralékot április hó 15-ig be nem fizették, — alkalmas volt a választók számának apasztására. Az 1874. évi XXXIII. t.-c. Erdély nagy- és kisközségeiben fentartja a külön erdélyi cenzust (5. §.). Az erdélyi 1848. évi II. t-e. 4. g-ának c) pontja helyébe, amely szerint választók »rendezett tanáccsal el nem látott községekben mindazon lakosok, akikre fej pénzen felül legalább 8 pengő forint adó van kivetve«, — érintetlenül hagyva a füstök szerint való kétfokú szavazást, — azt a rendelkezést lépteti, hozy választók, kik a jelenleg fennálló földadókataszter alapján 84 forint, ha pedig első osztályú adó alá eső házzal birnak, 79 frt 80 kr., és ha házuk másod- vag}' magasabb osztályú adó alá esik, 72 frt 80 kr. tiszta jövedelem után fizetnek földadót«, — továbbá azok, ,akik föld-, ház-, első vagy harmadik osztályú jövedelmi adó alá eső, összesen legalább 105 forint évi tiszta jövedelem után fizetnek állami adót.« (Első osztályú jövedelmi adó alá esett az 18o8. évi XXVI. t.-c. 2. g-a szerint ,,« kilenced és hegyvám, valamint a földbirtokkal összefüggő mindazon jövedelem, melynek alapjától a jövedelemélvező még nincs megadóztatva; h) a Fötendi iromány. XXV. 1910-1915. 12
