Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

80 1605. szám. nem mentik. Erre lelkesedés, enthysiasmus kell. Hiszen alig vagyunk hathét millión, mi lo9z belőlünk, ha a szám hiányát a lelkesedés nem pótolja? Szaporítsuk e számot, az érdekeltek számát. Adjunk mindenkinek, ki adózik és katonáskodik a hazáért, jogot, ennek ügyei elrendezésében. Honszeretet nem lehet igazság nélkül, jogokban részesítés ennek alapja«. »Erősüljünk luit, míg az óra le nem folyt. Az egyesülés láncai által olvasszuk össze a széthúzó érdekeket. így nem kell félni az enyészettől.« • Palóezy László a történelmi példák egész sokaságát hozza fel annak bizonyítására, hogy »midőn hazánk anarchia martaléka lett, mindig a nagyurak voltak ennek szerző okai«. Magasztalja a jogegyenlőséget: »Nincs nini lfverőbb és lealacsonyitóbb, mint a semmiség érzete. Ellenben semmi sem emeli annyira a lelket és teszi azt képessé jóra, nagyra, nemesre, mint annak a tudata, hogy hazája és önügyei kormányzásában némi részt vesz. Ez ellen az szokott felhozatni, hogy a nép nem érett még. De ez így lesz ezer év múlva is és a jogok gyakorlatából kizárt nép ugyan soha meg nem érik a szabadságra, mely gyakorlatból áll és csak az által tanulható.« Pázmándy Dénes, Komáromvármegye követe, az alkotmány biztosítékát és erejét látja a jogok kiterjesztésében: »Minél több embert, minél több kezet kell bevenni az alkotmány sáncaiba, kik azt vész idején oltalmazzák, mit a föld megtenni nem fog. Ha a hont északról, vagy bármily más oldalról veszel}' fenyegeti, az 500 és ezer forintos holdak és szántóföldek nem kelnek fel annak védelmére, hanem a személyek és kardmarkoló kezek. In ultima analysi minden a kezek számától és nem a vagyontól függ.« A 4S-as alkotmány keletkezésének ismertetett előzményeiből tehát világos, hogy az 1848. évi V. t.-e. megalkotása nemzeti szükség volt. A jogkit erjesztéssel egybe akarták forrasztani a nemzetet, megóvni belső rendjét és egykét, hogy kifelé egységesen védhesse meg hazáját és alkotmányát. Köss Uh Lajos »Az alkotmány biztosításáról hozott törvények« című fejezetében (Iratai II. ISI—183. 1.) nyíltan kimondja, hogy a jogokat ki kellett a népre terjeszteni, mert különben az a veszély fenyegette volna az alkotmányosságot, hogy »e téren a kiváltságos osztályok még csak rokonszenvre sem számíthattak volna a népnél, amellyel jogokat meg nem osztottak és melynek terheiben nem osztoztak«. Ezért gondoskodtak arról, hogy »töredék helyett az összes nemzet őrködjék az ország jogai fölött, hogy legyen nemzet, mely szó mot teszen.« A hazafias gond és aggodalom tehát nem a maradiságra, hanem a haladása és jogkiterjesztésre ösztönözte 1848 nemzedékét. Es e bölcs előrelátás megérdemli a dicsőítő szavakat: >A rnagyar nemesség emlékét 1848ból oly ti rnytizi, melyhez hasonlóra alig van példa a történelemben.« (Kossuth Lajos: Iratai VIII. 336.1.) II. Az 1S72. évi javaslat. Az 1848. évi V. t.-c. módosítására az első kísérlet az 1869 72. évi országgyűlésen történt. 187J .november 9-én nyújtotta be Tóth Vilmos belügyminiszter az 1848. évi V. és az erdélyi 1848. évi 11. t.-cikkelyek módosításáról és pótlásárai szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat indokolása szerint nagyon iénv célzatú, csak rendezést, csak helyes értelmezést akar hozzáfűzni málló I ielkezéseihez. A • ztói jogosultság jelenleg fennálló feltételeit egészben véve érintetlenül hagyja. Nem jav;i