Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

7i_> -. szám. 2-ik melléklet az 1605. számú irományhoz. Indokolás az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénj

rjavaslalhoz. I. Általános indokolás. Az 1913. óyi XIV. t.-c. nem hozta nyugvópontra a választójog kérdését. Első, alapvető választójogi törvényünk, az 1848. évi V. t.-c. megalkotása óta, még ha csak 18

l

>5-tő], alkotmányos életünk újjáébredésétől kezdjük is időszámításunkat, 1913 ig 48 esztendő telt el választójogi reform- nélkül. Hiszen az 1874. évi XXXIII. t.-c. nem volt jogkiterjesztés, sőt sok tekintetben szűkebbre szorította az 1848. évi V. t.-c-ben foglalt választójogot. Az . évi XV. t-e. 141. §-a pedig, aniely megszüntette az adóhátralékosság jogfosztó következményeit, kisebb jelentőségű, incidentális intézkedés, de reformnak nem mondható. Az 1848. után következő korszak nem váltotta be az 1848. évi reformok alkotóinak reményeit. Ők az 1848. évi V. törvénvcikket csak ideiglenes alapnak szánták és a jövendő nemzedékektől várták, ezen az alapon tovább építve, időnként, mindenkor a nemzeti társadalom haladásához mérten, tovább fejlesztik a választójogot. Ez nem következett be. Ez tehát a főoka annak, hogy immár csak a választójog gyökeres inj a lehet a megoldás, amely számol az ország gazdasági és kulturális átalakulásával, fejlettségével, és a nemzeti társadalom minden rétegét a vála>ztójog részedévé teszi. I. Az 1848. éviV. t.-c. Bármily gyökeres legyen ma a választójog reformja, méreteiben és hatásában, nem hasonlítható össze az 1848. évi V. t.-c. jelentőségével. Ez a törvényünk csak egy darabja annak a nagy reformalkotásnak, amely a rendi varország helyébe a polgári Magyarország alapjait rakta le. A 200.000 kiváltságos választó helyett 800.000 polgári választót teremtett, tehát négyszeresére emeb jogokban részesek szé ha intézkedéseit a nemzeti társadalom jelenlegi állapota szerint ítéljük meg, hanem az 1848-iki Imi t, n, elmondhatjuk, hogy az 1848.