Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
232 L605. szám. akik a férfiakra nézve a törvényjavaslat 2. g-ának 1. pontjában, a nőkre nézve pedig a 12. $. I. pontjában megkívánt értelmiségi cenzusnak felelnek meg. Meg : jegyzendő, hogy már az 1913 : XIV. L-c. 55. §-a előírta, hogy minden hivatalfőnök hivatalból köteles évenkint a vezetése alatt álló hivatalnál alkalmazott választói jogosultak jegyzékét a központi választmánynak megküldeni. Az 5—7. pontok azoknak a jegyzékeknek a megküldéséről rendelkeznek, annlvek a törvényjavaslat 23., 25. ós 26. §-a értelmében a törvényben felállított adócenzusnak megfelelő egyénekről, az iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űzőkről vagy kereskedést folytatókról és az ipari alkalmazottakról készülnek. A 8. pont szerint a törvényhatóság első tisztviselője az összeírás céljára azokról fog jegyzéket rendelkezésre bocsátani, akik a magyar állampolgárság kellékét újonnan megszerezték. E jegyzék az érdekeltekre nézve választójoguk mázolását, lényegesen meg fogja könnyíteni. A 9, pontban foglalt rendelkezés alapján az összeírást végző közegnek közhitelességű jegyzék fog rendelkezésre állani azokról a huszonharmadik életévüket betöltött férfiakról, akik az illető községben, illetőleg szavazókörben az előző évben meghaltak. Ez a rendelkezés alkalmas a jelenlegi névjegyzékek azon általánosan jsmert hibájának legalább részben való orvoslására, hogy meghalt egyének sokszor még huzamos időn át megmaradnak a névjegyzékben. Az 1—9. pontokban felsorolt jegyzékek beküldésének végső határidejéül a törvényjavaslat január hó 31. napját állapítja meg, tekintettel arra, hogy a jegyzékekben foglalt adatok az összeírás előkészítésénél, amelynek február hó végéig befejezést kell nyerni, már rendelkezésre álljanak. 3. Az 1913 : XIV. t.-cikk a választói jogos ait ságbél kizáró ohók megállapításával kapcsolatban nem gondoskodott külön arról is, hogy e kizáró okok az összeírást végző közegeknek hiteles módon tudomására jussanak. Ezideig az egyetlen ily irányú törvényi rendelkezés a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIIl t.-c. 330. §-ában foglalt az a meghagyás, hogy oly jogerős ítélet, amely a hivatalvesztést vagy a politikai jogok gyakorlatának felíüggesztését együtt vagy külön állapítja meg, az elítéltnek törvényhatóságával közlendő. Minthogy a tör vényj a vaslat a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére történt elitélésén felül még számos oly kizáró okot ismer, amely ható! határozaton vagy intézkedésen alapszik (pl. gondnokság alá helyezés, kiskorúság meghosszabbítása, csődnyitás, esetleg a közjótékonyságból vagy közsegélyből élés is, az atyai hatalom megszüntetése, szabadság vesztési .»üntetést megállapító jogerős büntetőbírósági ítélet, előzetes letartóztatásba helyezés stb.), minthogy továbbá a kizáró okok hatályának megszűnése igen sok esetbon hasonlóképen hatósági határozat vagy intézkedés alapján állapítható meg, a törvényjavaslat általánosságban elrendeli, hogy minden oly határozatról és intézkedésről, amely a törvényjavaslat 8. vagy 15 £-ában felsorolt valamely kizáró ok alapjául szolgáló körülményt állapít meg vagy ily körülmény megszűnését Iményezi, a központi választmányt a törvényre való hivatkozás-al haladékanttl értesíteni kell. A törvényjavaslat eszerint nom magának a határozatnak vagy intézkedésnek t kívánja, hanem csak ért- a határozatról vagy intézkedésről. A határozat vagy intézkedés ugyanis gyakran nem tartalmazza azokat az adatokat, amelyek a személyazonosságnak megállapításához szükk, viszont esetleg oly terjedelmes ta 1 hír nmely a kizá
