Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
1605. szám. 227 említett hatóságok járnak el a munkásbiztosító pénztárak részére az 1907: XIX. t -cikkben megszabott bejelentések elmulasztása miatt folyamatba tett kihágási ügyekben is, aminek következtében — tekintettel arra, hogy a niunkásbiztosító pénztár részéről a választók összeírásának céljára és egyéb célra kívánt bejelentések a gyakorlatban előreláthatólag nem fognak élesen elkülönítve történni — hatásköri összeütközések állanának elő, ha a 26. §. utolsó bekezdésében meghatározott kihágás elbírálása más hatóság elé utaltatnék. Minthogy vannak oly ipari alkalmazottak, akik a fennálló szabályok értelmében nem esnek betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá, minthogy továbbá a munkásbiztosító pénztárak által szolgáltatott jegyzékekből különböző okokból egyesek kimaradnak azok közül is, akik betegség esetére" való biztosítási kötelezettség alá esnek, a törvényjavaslatban fenn kellett tartani az 1913 : XIV. t.-c. 53. • §-anak megfelelő azt a rendelkezést, hogy az állandó alkalmazás igazolása szükség esetében történhetik munkakönyvvel, esetleg az iparhatóság által a segédekről (gyári munkások) vezetett lajstrom hiteles kivonatával és más alkalmas okirattal is. Ezzel kapcsolatban átvette a törvényjavaslat az 1913 : XIV. t.-cikk most idézett §-ának azt a rendelkezését is, hogy az iparossegédek (gyári munkások) munkakönyvének kiállítását a kereskedelemügyi miniszter úgy szabályozza, hogy a munkakönyv a választójog megállapításához szükséges személyi adatokat is tartalmazza. A 27. ,§-ho2. A 27. §. a törvényjavaslat 2. §-ának 6. pontjában és 6. §-ában meghatározott választói jogcímek közül az őstermelés körében mnnkáskép vagy cselédkóp való állandó alkalmazás igazolásáról rendelkezik. Minthogy as őstermelés körében alknhnazoUakra nézve nincsen oly intézmény, amely őket s alkalmazásuk tartamát oly módon nyilvántartaná, miként ezt a munkásbiztosító pénztárak az ipari alkalmazottakra nézve végzik, minthogy továbbá az őstermelés körében alkalmazottaknak és alkalmazásuk idejének nyilvántartása céljából a közigazgatási hatóságok csupán aránytalanul nagy megterheltetéssel vezethetnének pontos, nyilvántartást, az őstermelés körében alkalmazottra nézve a jogcímnek egyénenkint való igazolására vagyunk utalva. Az 1898 : II. t -c. 1. §-a szerint annak, aki nem cseléd-minőségben gazdasági munka teljesítésére szerződik, igazolvánnyal kell birnia, amelybe ugyané t.-c. 14. §-a szerint be kell jegyezni a munkaadó nevét, továbbá a munka nemét és idejét. Az 1907 : XLV. t.-c. 1. §-a szerint pedig minden gazdasági cselédnek szolgálati cselédkönyvvel kell bírnia. Az őstermelés körében alkalmazott munkásnak vagy cselédnek ezek szerint alkalmazásáról oly okirati bizonyíték áll rendelkezésére, amellyeL módjában lesz az alkalmazásnak a választó joghoz megkívánt tartamát az összeírás céljára igazolni. Ennek megfelelően a törvényjavaslat 27. §-a olykép rendelkezik, hogy az ősi nicies körében alkalmazottakra nézve az állandó alkalmazás igazolása rendszerint munkásigazolvúnny;il vagy szolgálati cselédkönyvvel történik. A törvény javaslat a gazdasági munkások munkásigazolványának és a gazdasági cselédek szolgálati cselédkönyvének kiállítása tekintetében a földmívelésügyi miniszternek a rendeleti szabályozásra ugyanoly felhatalmazást kíván adni, mint aminőt az iparossegédek munkakönyvének kiállítására vonatkozólag a törvényjavaslat 26. §-ának 5. bekezdése a kereskedelemügyi miniszter részér« lniaz. 29*
