Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
lói ám Az 1913 évi XIV. t.-c is választójogot adott már az altiszteknek, de csak az elemi iskola hatodik osztályának sikeres elvégzésétől vagy az íráslovasás igazolásától feltételezetten Ez a korlátozás teljesen felesleges volt. mert biszen az altisztek kétségtelenül mind írnak és olvasnak. Az pedig igazán érthetetlen, bogy mi célja lehet a magasabb minősítés (G elemi) kinek, lia már az alacsonyabb is választójogot ad. Az 1913. évi XIV. L-c alapján történt első választói összeírásnál isztó volt ezen a jogcímen 6 elemivel 4.992, írni olvasni tudás alapján 20.938, vagyis fl Q 25 930. Javaslatunk az altisztek Iménti az alól. hogy az írni-olvasni tudást igazolják. Az e címen várható választók száma jelenleg sukkal nagyobb, mint az előbb ismertetett eredmény, mert a háborúban az altisztek száma loti éa az igazolás megkönnyíl ennek a szaporodásnak teljes A. 24 felül levő választó altiszteknek várható .a számításaink szerint 285.000: de természetes, hogy ezeknek nagy része más katonai jogcímen is választó lehet inmk a katonai választójog igazolásának módozatait is [24, és 181. §) Más az i s módja, ha az összeírás békében, éa más. ha a háború Mindkét «setben azonban a javaslat követk szerint hivatalból kell a jogosultak név/.ékét összeállítani. Békében rendszerint a községi elöljáróságnál (városi tanács) vezetett nyilvántartás alapján hivatalbél történik az igazolás : békében a katonai hatóságok a nyilvántartás céljaira külön a tartózkodási helyek szerint iil< községi elöljárósággal (városi tanáccsal) csak azokról közölnek adatot, akik a fennálló törvényes rendelkezések értelmében jelentkezési kötelezettség alá nem [24. §.). lia a választók összeírása háború ideje alatt történnék, i 3 katonai szolgálator teljesítő azon személyek •Írásának módját, akik a javaslat valamelyik katonai választói j mének megtelelnek, a minisztérium rendelettel lyozná. (181. §.) Javastatul] ad annak is, aki iparengedély vagy i[iarigazolrány alaj>j<in ipát' iy kereskedési folytat. Már az 1848. évi V. t.-cikk kimondotta, hogv ;tók, akik mint kézművesek vagy kereskedők, gyárosok telepedve vannak, tulajdon műhellyel vagy kereskedési t léppel vagy gyárral bírnak és ha kézművesek, folytonosan sréddel dolgoznak.« Láttuk, hogy 1848-ban a. városi követők a kézművesek számára is minden teltételtől m ÏZ tó jogot kívántak. Amiként már elmondottuk, tta az 1 s74. évi XXXriL t. e tárgyalásainál a nevében S-< követelt mindazoknak, -kik mint k- üzletüket az ipartörvények értelmében önállóan gyakorolják.« Javaslatunk rendelkezése tehát történelmi nyomon hal id. De meg kellett állapítanunk ezt a külön jogcímet már azért is, mert ez mint* tes következménye és kieg< se az állandó ipari alkalmasának. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint iparengedély vagy iparigazolvány alapján ilül levő írni-olvasni tudó tárnak közül ipart őz tölyta Ezek közül magyar anyám elvű 250 S00 (66*2°/o) Közülök azonban már az elemi népiskola negyedik o Inak siker« lehet i r enes állami . tos jogé en jogcímekén együttailló árosuk k«re» edök IftMtÓ loga.
