Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.
Irományszámok - 1910-1605
136 1605. szám. annak kijelentésével kezdődött : »Politikai jogélvezetet azoktól, akik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem érezheti«. Az 1874. évi XXXIII. t.-e. ugyancsak tiszteletben tartotta a régi jogosultságot. E nyomon járt az 1913. évi XIV. t.-c. is, és intézkedéseit a javaslat csak annyiban módosítja, hogy az 1913. évi névjegyzék helyett a legutolsó, 1914. évi névjegyzéket veszi fel alapul. Azoktól az analfabéta választóktól, akik már a megelőző választásokban résztvettek, méltánytalan volna a választó-jogosultságot elvenni, de ezenkívül egyes, különösen északkeleti és erdélyi vármegyékben, ahol az írni-olvasni tudók számaránya nem eléggé kedvező, az írás-olvasa« tudásához kötött választójog enélkül az átmenet nélkül túlságosan csökkentő hatással volna a választók számára. Ezen a jogcímen az analfabéták közül különben is a statisztikai adatok szerint mindössze 170.000 választó kerülne be. Ez a szám természetesen évről-évre apadna, de az apadást viszont helyrehozná az írni-olvasni tudók várható szaporodása. Az írás-olvasás tudásához kötött választójog csak akkor lesz az élet valóságában komoly joggá, ha a törvény az írás-olvasás tudásának igazoláanélkül, hogy a megkövetelt mérték komolysága szenvedne, intézményesen, minden lehető eszközzel megkönnyíti Enélkül ennek a kelléknek megkövetelése súlyos teherrel nehezednék a választóra, és a törvény betűje szerint megadott választójogot megszerzésének nehézségeivel a gyakorlatban megszűkítené. Javaslatunk számol ezzel a nehézséggel és nem elégszik meg az 1913. évi XIV. t.-c. 51. §-ának azon rendelkezésével, hogy az írni-olvasni tudásnak bizonyítását mellőzni kell azokra nézve, akiknek olyan állásuk vagy foglalkozásuk van vagy volt, amely a törvény által iskolai képzettséghez van kötve vagy volt kötve akkor, amidőn az illető az állást betöltötte vagy a foglalkozást folytatta, — továbbá mellőzni kell ezenfelül azokra nézve, akik foglalkozásuk természeténél fogva —- bár az törvényes minősítéshez nincs kötve — az írni-olvasni tudást nem nélkülözhetik. A mi javaslatunk egyenkint felsorolja a választók azon csoportjait, amelyekről vélelmezni kell az írni-olvasni tudás kellékének fenforgását és ehhez képest e kellék igazolását nem kell tőlük megkívánni. Ezenfelül az összeírás olyan módszerét akarja megszervezni (vallomási kényszer, hivatalos számlálólapok), mely az állam segítő erejével juttatja a polgárokat választ««jogukhoz. Javaslatunk az írás-olvasás kellékének igazolása alól vélelem alapján a következőket menti fel (20. §.): 1. aki az elemi népiskola negyedik osztályának vagy ezzel egyenlő értékű iskolának vagy tanfolyamnak sikeres elvégzését, vagy az elemi népiskola negyedik osztályának megfelelő képzettség igazolására szolgáló vizs§.) letételét igazolta, valamint, akire nézve az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését a 21. § érteimében külön igazolás nélkül beigazoltnak kell t oi; 2 aki az állam vagy valamely törvényhatóság vagy község szolgálatában álló közhivatalnok, továbbá, aki közintézetnek, közalapnak, állami, közi vagy más közüzemnek, egyesületnek, alapítványnak, vagy nyilvános iezett vállalatnak tisztviselője, valamint akinek jelenlegi vagy korábbi állásához vagy foglalkoz t ennek természeténél fogva az írni és olvasni tudás feltétlenül szűk 3. aki a fi ban altiszti fokoz- tot ért el
