Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

1605. szám. 105 És ez jellemzi ennek az alkotásnak elhibázottságát Minden basonló természetű alkotásnak olyannak kell lennie, mely jó időre legalább, nyugvópontra hozza a kérdést Ez az alkotás ezt nem eredményezi, ez elmérgesíti a helyzetet És mi, t. képviselőház, a magunk részéről fogadalmat is teszünk azoknak, akik várják jogaiknak komoly elismerését és kiterjesztését, hogy minket ennek a javaslatnak törvénybeiktatása egy percig sem fog megállítani abban a tántoríthatatlan munkában, abban a tántoríthatatlan agitációban, hogy megállapodásaink értelmében egy komoly, őszinte, jogkiterjesztő, demokratikus vál asztój ogot létesítsünk. « YL Az 1913. évi XIV. t.-c. Az 1848. évi V. t.-c, ha keletkezésénél voltak is konzervatív és radikális árnyalatok, alapjában véve közmegegyezés eredménye. A pártok csendes megegyezéséből született az 1899. évi XV. t.-c. is. Az 1874. éviXXXHI. törvénycikknek erős ellenzéke volt, de nem nélkülözte a parlamenti bírálat ellenőrzését. Az 1913. évi XIV. t.-c. abnormis parlamenti helyzet szülötte. Ez első választójogi törvényünk, amely nemcsak bogy nem keletkezett a pártok megegyezéséből, hanem az ellenzék közreműködése nélkül került a törvénytárba. Ez a tény Önmagában is kizárta azt, hogy a reform általános megnyugvást keltsen. Az 1913. évi XIV. t.-c. indokolása »terhes örökségnek« nevezi a parlamenti reform megalkotását. És valóban, ennek a kijelentésnek szelleme vonul végig az egész törvényen. Nem lelkesedéssel és örvendező lélekkel nyúl hozzá a jogkiterjesztéshez, hanem félelemmel, és amíg az eg\ik részen kiterjeszti a jogokat, másfelől nyomban korlátokat állít fel, hogy a reform hatását mérsékelje. Haladás és visszaesés váltakoznak rendelkezéseiben. Kétségtelen, hogy az ipari munkások előtt elsőnek nyitja fel a sorompókat, de választójogukat olyan feltételekhez köti, amelyek ezt immár a törvény alkotói is elismerték — a gyakorlatban nagy mértékben csökkentik a törvényben megadott jog órvényesü ését. Szóhoz juttatja a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket is, de olyan elenyésző töredékben, hogy igazi képviseletet nem biztosít számukra. Rendszerének alapjául elfogadja az értelmiségi cenzust, amely ideálként már ott lebegett az 1848. évi V. t.-c. szerzőinek szeme előtt is, és azóta végigvonul jogkiterjesztést kívánó parlamenti vitáinkon; de midőn e cenzus mértékéül az elemi népiskola 6. osztályának sikeres elvégzését állapítja meg, tudatosan olyan feltételt szab, amelyről a statisztikai adatok világosságánál látnia kell, hogy az iskoláztatás jelenlegi helyzete mellett csak szűk választójogot teremthet. Eltörli az */* úrbéri telken, illetőleg az ennek megfelelő földadóminimumon alapuló választójogot, de midőn e helyes lépés után írás-olvasáshoz kötött 20 koronás adócenzust állapít meg, kirekeszti a választójogból azokat a kisbirtokosokat, akik — mint a föld adó minimum kimutatásaiból láttuk — addig igen alacsony adózás mellett is választójoghoz jutottak. Ezt a megszorítást csak enyhíti, de nem hárítja el az az átmeneti intézkedése (12. §.), amely az 1913. évre érvényes névjegyzékbe jogerősen felvett választóknak személyhez és helyhez kötött választójogot ad. De valóságos visszaesés a törvénynek az az intézkedése, hogy a mayaibb értelmiségűek kivételével a választói életkort (korhatárt) a betöltött 30. életévben állapítja meg. Habár az 1874. évi XXXIII. t-c. a választóFőrendi iromány. XXV. 1910-1915. 14