Főrendiházi irományok, 1910. XXV. kötet • 1597-1641. sz.

Irományszámok - 1910-1605

f 9S 1605. szám. nemzet törekvéseitől el nem különítette magát.« Majd sorra veszi az egyes nemzetiségek helyzetét és magatartását, és azzal érvel, hogy jó közigazgatással és egyforma igazsággal kell fentartani a nemzetiségi békét. Szeri at é a nemzetiségeket akkor nyerjük meg a legjobban a nemzet számára, »ha a jogot önszántunk!>ól mi nyújtjuk nekik, nem pedig az agitátorok hosszas izgatásai és az idők viszontagságai kényszerítenek bennünket arra, hogy a jogot megadjuk nekik.« A haza eszméjében, a geográfiai egységben, a közös törté« nelmi múltban széttéphetetlen köteléket lát: »Azért nekünk téves és hibás eljárás arra figyelmeztetnünk az embereket, hogy ők más nyelven beszélnek ; csak arra kell figyelmeztetnünk, hogy egyenlő érdekeket vagyunk hivatva szolgálni, egyenlő veszélyek fenyegetnek mindnyájunkat, a mi haladásunk az o haladásuk, a mi hanyatlásunk az ö hanyatlásuk is, a mi veszélyünk az ő pusztulásuk. Századok története bizonyít mellettünk. Tehát nekünk testvéri érzülettel szivünkre kell ölelnünk e hazának nem magyar nemzetiségeit is.« E beszédek hi * hiti bátó Bánffy Dezső, kifejtvén, »hogy ép a magyarlakta vidékek vannak a cenzus tekintetében legkedvezőtlenebb helyzetben«, kijelenti, hogy a kormány az 1874. évi XXXIII. t -c. módosításával foglalkozik, még pedig - lehetőleg egységes cenzus alapján « Az 1899. évi XV. t.-e. 1899. évi képviselőházi tárgyalása már a pártközi megegyezés alapján folyt le. Erre hivatkozik április hó 27-én Szivák Imre előadó: »Az úgynevezett pártközi egyezmény lényegileg abban áll, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelendő az 1890-iki szövegben és kiegészítve azon módosításokkal, amelyek grót Appunyi Albert indítványából 1896-ban elfogadva még nem lettek.« De a függetlenségi párt a pártközi megegyezés ellenére nem fogadja el a törvényjavaslat 7., 8. és 9. §-ciit, amelyek szerint a választóknak a választás helyére való szállítása és visszaszállítása, és oly választókerületekben, amelyek több községből állanak, a választóknak szükséges ellátása a választás helyén és ennek ideje alatt, a választinknak zászlókkal és csekély értékű jelvényekkel való ellátása, és az úgynevezett szokásos megvendégelés nem tekinthetők a választók megvesztegetésének. A pártnak ezt az álláspontját Kossuth Ferenc röviden jelzi, és ez alkalommal kiemeli, hogy a párt, melynek nevében legutóbb 1S97. január 28-án Tóth János nyújtott be »a választói jognak legnagyobb mérvű kiterjesztésére és a kötelező titkos szavazásra« irányuló javaslatot, — nem mond le a választójog kiterjesztéséről : * Kifogásoljuk, hogy visszaiita>í£tatott az a törekvésünk, hogy a választói jog direkt kiterjesztése vétessék !>e ezen törvényjavaslatba, továbbá, hogy vétessék be a cenzus leszállítása és egyenlősítése, a választókerületeknek igazságos felosztása és a titkos szavazás is « Az 1899. évi XV. t-c. kétség nélkül tiszta szándékú alkotás. Az anyagi választójogot is érinti a törvény 141. §-a, amely eltörli az adóhátralékosság jogfoszt/» hatását. Már említettük, hogy ennek az intézkedésnek következtében a választók száma 1S99. évről 1900. évre 117.875 tel szaporodott. befolyást gyakorol az anyagi választójogra a 143. g. is, amely az 1874. évi XXXIII. t.-c. 34. és 107. §-ainak helyébe lépett, és részletesen szabályozza a legkevésbbé megrótt egynegyed úrbéri telek adójának kinyomozását További rendelkezései, eltekintve a kúriai bíráskodástól, igyekeznek megjavítani, és az Összeírásnál vagy szavazásnál lehető visszaéléseket Korlátozzák. A törvény megállapítja a központi választmányi tsszeíró küldöttség! t e_i*>k. választ.. elnökök, y zalmiférfiak, vagy különös megbízatás folyt válasz-