Főrendiházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 1440-1596. sz.

Irományszámok - 1910-1551

1551. szám. 249 Wekerle Géza m. kir. huszárfőhadnagyot és Zichy János Géza gróf cs. és kir. huszárhadnagyot. Az avatás olyképen történt, hogy Ö Felsége trónján ülve, Szent István kardjával megérintette az eléje térdeplők jobb vállát. A lovaggá ütés szertartásának elvégzése után a király a már említett urak segítségével ismét leoldotta övéről Szent István kardját és átadta azt egyik segédkező püspökének, aki a főasztalnokmester jel vény vánkosára tette, 0 Felsége pedig kezébe vette a jogart és az országalmát és a Szentháromság-téren lévő esküemelvényhez vonult. A székesfőváros és a többi törvényhatóságok küldöttségei, zászlóvivőikkel együtt, már a főhercegasszonyok távozása után ki vonultak a templomból, később követték őket az országgyűlés két házának tagjai, a magyar és a közös ministorek, az országgyűlés két házának elnökei, all zászlóvivő, a királyi hirnök, a főajtónállómester, a két koronaőr, a két királyi biztos, a koronázási jelvényeket vivő országzászlósok, a nádorhelyettes, kezében az eskümintával, a főherceg urak, akik a menetben mind 0 Felsége előtt jártak. A király a szent koronával fején, Szent István palástjával vállán, kezében a jogarral és az országalmával lépett ki a templomból. Közvetlen Ő Felsége előtt a püspök az apostoli kereszttel és a főlovászmester helyettese az ország kardjával haladt; 0 Felségét jobbján a hercegprímás, balján a kalocsai érsek kisérte; mögötte a főudvarmester, a tőkamarásmester, a m. kir. testőrség kapitánya, a két darabont-testőrkapitány és a főhadsegéd ment. Kétoldalt három-három magyar testőr kisérte. A királyt kísérő menetet berekesztette a pápai nuncius a főpapság élén. Miután Ő Felsége a nemzetiszínű szőnyegen haladva, az esküemelvény alá érkezett, a jogart az országbíró helyettesének, az országalmát pedig a horvát bánnak jel vény vánkosára tétre, maga a főpohárnokmestertől átvette az fskükeresztet és felment az emelvényre. Az emelvényre a következők kísérték tel Ö Felségét : az apostoli keresztet vivő püspök, a főlovászmester helyettese az ország kardjával, a hercegprímás és a kalocsai érsek, a nádor helyettese az országgyűlés két házának elnökei. A nádor helyettese felmutatta Ő Felségének az országgyűlés által megállapított és a király által jóváhagyott eskümintát, azután átnyújtotta azt a hercegprímásnak, aki hangosan olvasta, miközben ö Felsége jobbjának három ujját ég felé emelve ós baljában fogva az eskükeresztet, az országgyűlés tagjai, a törvényhatóságok kiküldöttei és az egybesereglett nép előtt letette az esküt. Eskütétel után a nádorhelyettes három ízben kiáltotta : Éljen a király Ï Amit a jelenlevők, a honvédzászlóalj sortüze és a Gellért-hegyi ágyúk dörgése mellett ismételtek. A katonai zenekar Kölcsey himnuszát játszotta, amelynek szavait az emelvény körül álló ezrek énekelték. Ezután O Felsége leszállott az emelvényről, az eskükeresztet átadta a tőpohárnok mesternek és a zászlóvivők, az udvari méltóságok, a jelvény vi vő országzászlósok, továbbá a íohercegek és főpapok kíséretében visszatért a templomba, hogy megvárja a koronázó dombhoz induló menet megalakulását. A templomban a király kisebb kíséretével a sekrestyébe vonult, ahol ismét felövezte Szent István kardját. Midőn a király újból megjelent a templom ajtajában, fehér paripát vezettek eléje és Ő Felsége a főudvarmester segítségével nyeregbe ült. Az ünnepi menetet m. kir. honvédhuszárok nyitották meg és cs. és kir. huszárok rekesztették be. Gyalog mentek a menetben Budapest székesfőváros rendi iromány. XXIV. 1910—1915. 32