Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1307

1307. szám 85 tartozó ingatlanok legtöbbnyire együttesen fordulnak <'l<">, azok értékének elkülönítése a céllal arányban nem álló nagy munkával lenne csak elérhető. A feldolgozott adásvételi ügyletek ugyan nem tartalmazzák a három év alatt illetékkiszabás alá került összes adásvételeket, mert azok egyrészére vonatkozó szerződések jogorvoslatok érvényesítése miatt különbözei hatóságoknál vannak s nem voltak feldolgozás végett beszerezi)etők ; ez a körülmény azonban a fenti számadatokra nézve lényeges befolyással nincsen s a '«'Molgozott 755.387 adásvételi ügylet adatai teljesen tiszta képet nyújtanak az arány tekintetében s teljesen biztos alapot szolgáltatnak az értékkiszámítási tényezők megállapítására nézve. A felsorolt statisztikai adatok, valamint az ezen adatok összegyűjtése óta az ingatlanok forgalmi értékének állandó emelkedése tanúskodnak amellett, hogy elengedhetetlenül szükséges: hogy a kincstár illetékbevételének biztosítása s károsodásának meggátlása céljából, az ingatlanok törvényszerű legkisebb értékének kiszámítását újból, szabályozzuk, s ezt a szabályozást olyan alapokra fektessük, hogy a törvényszerű legkisebb érték az átlagos forgalmi értéket jobban megközelítse. Időközben az új polgári perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatban az igazságügyminister úr az 1912. évi LIV. t.-e. 1Ö4. §-ának 2. bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a belügj^minister úr ós az én hozzájárulásom mellett, 42.600/1914. I. M. számú rendeletében a bírói eljárásban az ingatlan értékének megállapítására szolgáló becslést és a hatósági adó- és becslési bizonyítvány kiállítását szabályozta, még pedig olyképen, hogy a rendelet 5. §-ában az ingatlannak a kataszteri tisztajövedelem alapján kiszámítandó becsértékét annak forgalmi értékéhez közelebb hozta. Azonban az ingatlan értékének megállapítására a most említett rendeletnek szabályait csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben valamely jogszabály értelmében ingatlannak értékét hatósági adó- és becslési bizonyítvánnyal kell igazolni (pl. az 1911. évi I. t.-c. 5. §-ának 2. bekezdése, 476. §-a : az 1912. évi LIV. t.-c. 27. $-ának 2. bekezdése, 48. §-a; stb.). Ezek figyelembe vételével az ingatlanok törvényszerű legkisebb értékét <

l 42.600/1914. I. M. számú rendelet 5. §-ában megállapított elvek szerint külön a jelén törvényben foglaltaknak megfelelőleg egységesen óhajtom szabályozni, mégis azzal az eltéréssel, hogy a földadó alá eső ingatlanoknál a kataszteri tisztajövedelemnek 26-szoros összege helyett 30-szorosát veszem, mert ez jobban megközelíti a tényleges forgalmi értéket. A II. fejezet egyes rendelkezéseinek megokolására a következőket terjesztem elő: A 3. §. felsorolja azokat a törvényszakaszokat, melyek a jelen törvény rendelkezései folytán hatályukat veszítik. A 4. §. az ingatlanok értékelését tárgyazza; a szakasz 1. ós 2. pontja alatt foglalt rendelkezések azonosak az 1887. évi XLV. t.-c. 3. §-ának 1. és 9- pontjai alatt felvett rendelkezésekkel. E szakasz második bekezdése alatti rendelkezés^ részbon már korábban 18 életben volt, de az 1887. évi XL. t.-c. által megszüntetett eljárást eleveníti fel s megadja a kincstárnak a jogot, hogy az első bekezdés 1—2. pontjai alatt meghatározott értékekkel szemben, kétely esetén, az ingatlanok értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelheti. Ez a •j°ga a kincstárnak részben meg volt az 1887. évi XLV. t.-e. életbelépte előtt J

8 azzal az eltéréssel, hogy az ingatlanok értéke nem hatósági szakértői becsű, hanem bírói becsű alapján állapíttatott meg,'de ez a rendelkezés