Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1404
1404. szám. 459 1916. november 1-én életbelóptettetett, nálunk azonban a szóban forgó illetékek felemelésére vonatkozó azonos törvény arra az időre megalkotható nem volt, a császári rendelet 14. §-ában az osztrák pénzügyminister felhatalmazást nyert arra, hogy a magyar szent korona országaiból Ausztriába rendelt küldeményeknél az árúk kiszolgáltatásáról szóló elismervények illetékét oly összegre leszállíthassa, amely a szállítási okmányoktól a magyálszent korona országaiban fizetendő illetékek hozzászámításával az Ausztriában fizetendő szállítási okmányilleték összegének megfelel. Az osztrák pénzügyminister ezen az alapon a magyar szent korona országaiból származó küldeményekről szóló átviteli elismervények illetékmérvét rendeleti úton egyelőre olykép szabályozta, hogy az a fuvarlevéltől és annak másodpéldányától illetve felvételijegytől nálunk ezidőszerint fizetendő 10—10 fillér, összesen 20 fillér beszámításával 1 K 20 f helyett 1 K-át és 30 f helyett 10 f-t tesz ki. Mihelyt azonban a magyar szent korona országaiban a szállítási okniányilletéknek a törvényjavaslat szerinti szabályozása hatályba lép, intézkedés fog történni, hogy ez a különbözeti illeték Ausztriában megszűnjék, amely esetben a viszonosságnak megfelelően a kérdéses elismer vényektől illeték sem Ausztriában sem nálunk nem fog szedetni. Ugyanez a helyzet következik be Boszniávaj és Hercegovina val szemben is, ahol a szállítási okmányilleték azonos szabályozása ép úgy mint Ausztriában már szintén életbelépett. A törvényjavaslat 13. §-ában felhatalmazást nyerne a pénzügyminister arra, hogy élelmiszerküldeményeknól a felemelt szállítási okmányilletéket, ha azt valamely közérdek indokolttá teszi, megfelelően mérsékelhesse. A törvényjavaslat 14. §-a felsorolja azokat a küldeményeket, amelyekre a törvény hatálya nem terjedne ki. Eszerint a postai küldeményekről, az állati vagy emberi erő segítségével fuvaros által szállított küldeményekről, végül a tengeri-, tavi- és tutajforgalmban előforduló küldeményekről szóló szállítási okiratokra nézve a jelenleg fennálló illetékszabályok továbbra is változatlanul érvényben maradnának. Ami a vasúti hadi adó várható pénzügyi eredményét illeti, erről a mai háborús viszonyok mellett, amidőn a forgalom alakulása úgyszólván naprólnapra változik, alig lehet még csak megközelítő képet is nyújtani és teljesen kizártnak tekinthető azoknak a bevételeknek a becslése, amelyek a katonai díjszabás alá eső szállítmányok után járó adóból várhatók. Az 1913. évi adatok szerint az itt szóba jövő összes vasutakon a gycrsés teherárúbevételek kereken 404,320.000 koronára rúgták. Ennek 30°/o-a 121,296.000 koronát tenne. 'Ámde, ha számításba vesszük, hogy az önálló magánvasutak egy részén nem fog a teljes adó beszedésre és beszolgáltatásra kerülni és hogy a forgalom a háború okozta rendkívüli viszonyok közt nem fogja előreláthatólag elérni az 1913. évi mértéket, az adóbevételt ennél jóval kevesebbre lehet csak becsülni. Viszont azonban számba véve a katonai díjszabás megadóztatásából várható, mindenesetre tetemes bevételt s a fuvarlevél-bélyegilleték felemelését, nem túlságosan vérmes számítással évi 100—120 millió koronára lehet tenni azt az eredményt, amely a tervezett intézkedésekből várható. Budapest, 1917. évi január hó U-én. Téíesxky János s k., fn. Mr. pénzügyminister. 58**
