Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1404
1404. szám. 457 amennyiben azok a háború alatt polgári forgalomra is fel fognak használtatni, amennyiben Ausztriában is hasonló eljárás fog követtetni. Az idegen pénzértékben felállított külföldi köteléki díjszabások a valutakülönbözetek folytán a vasutaknak a mai viszonyok között oly bevételt biztosíthatnak, hogy azokból a hadi adó kitelik, úgy, hogy a valutakülönbözetből eredő bevételből a vasutaknak módjuk van esetleg a díjszabás megváltoztatása — illetőleg a vasúti hadi adónak hozzászámítása nélkül a vasúti hadi adót az állampénztárba beszolgáltatni. Ily esetekben felesleges volna az idegen valuta magasabb értéke folytán már amúgy is, a koronaórtékben felállított díjszabásoknál magasabb díjszabásokat még továbbmenőleg felemelni. Minthogy Ausztriában az ilyen köteléki díjszabásokból a kincstárba csak a 15°/o-os ottani adónak megfelelő összeg lesz beszolgáltatandó, az ilyen köteléki díjszabásokból a részes magyar vasutak is csak 15°/o beszolgáltatására köteleztetnének; mivel abban az esetben, ha nálunk a teljes 30°/o-os adót kellene beszolgáltatniuk, a magyar vasutak — és itt főleg a magánvasutak jönnek szóba — rosszabb anyagi helyzetbe kerülnének, mint aminőben a részes osztrák vasutak lesznek. Önként értetői eg csupán az eset körülményeihez képest lévén elbírálható, hogy az illető köteléki díjszabás keretében a jelzett cél elérése mennyiben és mily időpontig lehetséges, a pénzügyi és kereskedelemügyi ministerek megítélésére volna bízandó, hogy ezzel a felhatalmazással milyen mértékben éljenek. A teivezett adó kapcsán a magánvasutak egy részén bekövetkező díjemelések nem mindig fognak az illető vasutak engedélyokiratszerű maximális határai közt mozoghatni. Ezektől való eltérésre lesz tehát szükség. Nehogy minden egyes esetben engedélyokirati függelék kiadása váljék szükségessé, a törvényjavaslat 6. §-ában általános felhatalmazás adatnék a kereskedelem-^ ügyi ministernek az evégből szükséges intézkedések megtételére. Az adó kivetésére ós a jogorvoslatokra vonatkozó 7. §. rendelkezései Összhangban vannak az adótörvényekben foglalt általános rendelkezésekkel. Az adó átalányösszegben való megállapítására vonatkozó felhatalmazást a jelen törvényjavaslat 4. §-ában foglalt rendelkezések végrehajthatósága teszi szükségessé, mert az itt említett ós közúti forgalmat is lebonyolító vasutaknak a jelen törvény szerint adóköteles bevételeit nem lesz lehetséges minden esetben pontosan elkülöníteni. A 8. §. rendelkezései az adó beszedésének és beszállításának hatályossá tételét kívánják biztosítani. Az állami jövedelmek fokozása iránti kötelességem vezetett akkor is, midőn a szállítási okiratokra (fuvarlevelekre stb.) a törvényesített illetéki díjjegyzékben meghatározott ós évtizedéi óta változatlanul fennálló illetéknek felemelését hozom javaslatba, megjegyezvén, hogy Ausztriában a szállítási okmányilletékeknek a jelen törvényjavaslatban tervezettel azonos felemelése az 1916. évi augusztus 28-án kelt és 1916. november 1-én életbe lépett császári rendelettel (1916. R. O. Bl. Nr. 281.) már megtörtónt. Azonos rendelkezések léptek életbe Boszniában ós Hercegovinában is. Az illetéki díjjegyzék 78. tót. I. A/b. pontja értelmében a szállító- vagy fuvarleveleken általában 10 fillér, az oly küldeményeknél pedig, amelyek a feladó lakhelyétől legfeljebb 38 kilométernyi távolságban szállíttatnak csak 2 fillér illeték rovandó le. A törvényjavaslat 10. §. a 2 fillér illetéket megszünteti, a 10 filléres Főrendi iromány. XXIII. 1910—1915. 58 V
