Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1380
too 1880. szám. székesfővárosunkba 1010. évi Szent Tván bávának 2Í. napjára egybehívott országix\ íiléscn Magyarország és társországaiból egybegyűlt főrendek- és képviselőkhöz — a Mi kedvelt hívcinkhez — 1916. évi Szent András havának 21. napján intézett kegyelmes királyi leiratunkban kifejeztük azon királyi óhajtásunkat', hogy az 1791, évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő megkoronáztatásnnkra az előkészületek mielőbb megtétessenek. Alkotmánytiszteletünk sugalta ezen kívánságunkat csak öregbíthették az évek óta dúló világháborúban szerzett személyes tapasztalataink. Magyar szent Koronánk országai összes népeinek hősiessége, Király ós Haza iránti önfeláldozása megerősítette azon meggyőződésünket, hogy a magyar királyi trón hatalmának legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit: a Király és Nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják. Magyarország és társországainak főrendéi ós képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendelkezését azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni szintén óhajtván : jobbágyi hódolattal járultak Elénk s alázattal kértek, hogy az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma következő: 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; — az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást ; — Magyarország s Horvát-, Szia von- ós Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát ós területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösseget képező Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországok integritását ós országos alkotmányát. Szentül ós szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-, Szia von- ós Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, ós az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlési leg alkotandó s Általunk, mint ko* ronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben ós záradókaikban úgy, amint ezeknek értelme ós gyakorlata a Király ós országgyűlés közös megegyezésével fog megállapíttatni ; kivéve mindazonáltal dicsőült H. András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: »Quodsi verő Nos«, ezen szavakig: »in per-. petuum facultatem«. Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, a melyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. 2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valiáskülömbsógre való tekintet nélkül választott ós megbízott világi személyek által őriztetni. 3. Magyarország s Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországoknak mindazon részeit ós tartozmanyait, amelyek már visszaszereztettek, ós azokat, amelyek
