Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1380
1380. szám. 385 Külön vélemény. Királyi hitlevél. Mi IV. Károly Isten kedvező kegyelméből Magyarország, Horvát-Szia von-Dahnátországoknak Apostoli Királya ; e néven Ausztria első császára ; továbbá Csehország Királya, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya; Ausztria főhercege ; Toszkána és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steve r, Koron tán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély uagyfejedelme, Morvái őrgróf, Fel- és Alslózia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zator, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz ós Gradiska hercegesített grófja, Trient ós Brixen fejedelme, Fel- ós Al-Luzsicza s Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregeuz, Snunenberg stb. gróíja, Triest, Kattaro ós a Szláv őrgrófság ura stb. stb. stb., mint Magyarország s Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországoknak Apostoli Királya adjuk emiékezetül jelen hitlevelünk rendén : hogy miután dicsőségesen uralkodott Fölséges I. Ferencz József Ur Ausztriai Császár, Magyarországnak Apostoli Királya, a Mi mélyen tisztelt ós szeretett déduagybátyánk a most folyó év Szent András havában, Isten kifür kószhetetlen végzése folytán e halandó életből ós mulandó országlásból az örökkévaló halhatatlanságra ós az örök dicsőség koronájára elhivatott ós elköltözött, az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk által megállapított örökösödési rend s annak a 3. cikkben megállapított feltótelei szerint Ránk, mint törvényes örökösre szállott Magyarország s Horvát-, Szia von- ós Dalmátországok ban a királyi trónöröklés. Alkotmányos kötelességünknek megfelelői eg koronáztatásunknak lehetővé tótele céljából a dicsőült dédnagybát v.'mk által összehívott és ma is együttlevő országgyűlésnek szakadatlan folytatását elrendeltük. Az ország főrendéi és képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendeletét, azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes ós valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni óhajtván; jobbágyi hódolattal járultak Elénk s kértek, hogy Mi az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket, s minden azokban foglaltakat kegyelmesen Főrendi iromány, XXIII. 1910—1915. 49