Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1324

168 1324. szám. Az 1. §-hoz. Az e szakaszban foglalt rendelkezések az adófizetési kötelezettséget állapítják ínég. A megállapítás megfelel a jövedelemadóról szóló 1909. évi X. törvénycikk I. g-ának 1—4., 7—8. pontjaiban foglalt rendelkezéseknek, következőleg a vagyonadónak alanyai ugyanazok a természetes ós jogi személyek, mint akik az 191 l. évi XLVL t.-cikk ós az ezt módosító 1915. évi XXL t.-cikk 7. §-a szerint ma jövedelemadó fizetésére vannak kötelezve. A 2. g-hoz Egyenes adótörvényeinknek általános álláspontja, bogy az adót mindig a tényleges birtokos fizeti, aki alatt rendszerint a tulajdonos vagy a, haszonélvező értendő. Miután a törvényjavaslat 1. i>-a csak a tulajdonosról beszél, a netáni félreértések elkerülése végeit kellett ebben a szakaszban a haszonélvezőnek, valamint a vele egy tekintet alá jövő örökbórlőnek adófizetési kötelezettségéről is rendelkezni. A 3. g-hoz Azokban az esetekben, midőn a, jogi szernél} a, vagyonadónak nem alanya' ennek vagyonát a vagyonadóban kivétel nélkül adózatlanul hagyni ópúgy nèm lehet, mint ahogy az L909. évi X. t.-c. 2. £-a sem állapít meg ebben az esetben a jövedelemadó tekintetében teljes adómentességet. Ebből természetszerűleg következik, hogy ily esetekben a. közös vagyon összértéke a, tagok között a részesedés arányában felosztandó, azután pedig az egyes tagokra <'sü vagyonrósz értéke az illető egyéb adóköteles vagyonának összértékéhez hozzászámítandó. i >nmagátöl értetik, hogy a jelen szakaszban tárgyalt vagyonmegosztás az 1909. évi X. t.-c. 1. ^-ának 5.. 6. és í). pontjaiban említett jogi személyek vagyonára nem terjed ki, mert az 6 pontban említett nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a tagok részesedését a jelen törvény szerint maradó* köteles részvény (üzletrész) fejezi ki, a b. és í). pont esetében pedig — adózás szempontjából nincs felosztandó közös vagyon, A 1. g-hoz. \í szakasz, mely a közös háztartást, mint gazdasági egységet, együttes egészként veszi adó alá, az 11)09. évi X. t.-e. 3. g-ában foglalt rendelkezéseken alapszik: további megokolást nem igényel. Az ó. §-hoz. E szakasz, mely az adómentességeket foglalja magában, t 4. pontiában megfelel az 1909» évi X. t.-c. 4. §-ának 1—4. pontjában foglalt rendelkezéseknek. *