Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1318

131.8. szám. I 37 nagyon fontos újabb, nevezetesen 1908. évi XXVIII. és az 1913. évi XXIV. törvénycikkek, melyek azonban a jelzett célok elérésére nem bizonyultak elégségesnek. Az azok hatásával szerzett tapasztalatok alapján és az érdekelt iparágak képviselőivel folytatott tüzetes tárgyalások eredményeként a pénzügyQiinister úr 1914. június havában törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, amelynek törvényerőre emelkedése azonban a közbejött háborús események folytán elmaradt. Minthogy a szesztermelésnek a fentjelzett törvényjavaslat útján való általános állami szabályozása s ezzel kapcsolatban a szeszadó kérdésének végleges jellegű intézkedésekkel való megoldása a háború után következendő közgazdasági viszonyoknak ereszben is várható hatására való tekintettel ma még nem volna időszerű, másrészt azonban az államnak a háborús kiadások folytán oly nagy mértékben igénybevett pénzügyi teljesítőképessége m

ár ma megköveteli, hogy a szesz megadóztatásából az államkinastár szájára a lehető legnagyobb bevétel biztosíttassók, addig is, mig e cél elérésére a háború után végleges intézkedések lesznek tehetők, az államnak a szesztermeléssel kapcsolatos pénzügyi érdekeit a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban foglalt ideiglenes jellegű határozmányok kivánják megvédeni, amelyek hatálya alatt szerzendő tapasztalati adatok fogják azután a kérdés gyökeres megoldását előkészíteni. A törvényjavaslat indokolása kimerítően ismerteti a pénzügyininister úttiak a szesztermelés állami szabályozása terén eddig tett intézkedéseit, v

alamint azt az utat, amelyen ezen a téren a jövőben haladni kivan. Maga a mindössze 4 szakaszból álló törvényjavaslat csak az előbb jelzett szempontokból ideiglenesen és múlhatatlanul szükséges rendelkezéseket tartalmazza. p §-ában felhatalmazást kér a pénzügyi kormány arra, hogy a szesznagykereskedők által eladott, már megadóztatott finomított szesz legmagasabb arát hektoliter fokonkint legfeljebb 6 koronában állapíthassa meg, mert a niai 4 K-ás ár a ma érvényes szeszáraknak már nem felel meg. A termelési adó alá eső szesz helyes megadóztatása kérdésének megadását az 1908 : XXVIII. t.-c. 33. és 34. §-ai célozzák, a 123. §. szerint bonban e rendelkezések csakaz esetben lóptethetők életbe, ha a birodalmi tanácsban képviselt királyságok ós országokban hasonló intézkedések lépnek °^.videjüleg hatályba. A törvényjavaslat 2. §-ának első pontja a szilvapálinka termelési viszonyainak különbözősége s a versenyviszonyoknak a háború folyamán történt eltolódása alapján a feltétel betartása alól a hazai termelés érdekeinek veszélyeztetése nélkül mentesíti a pénzügyi kormányt s kimondja, hogy az idézett törvénycikk 33. és 34. §-aiban foglalt rendelkezések az azokban Nézett törvényszakaszok helyett az 1899. évi XX. t.-c. megfelelő rendelKe

zéseinek alkalmazásával a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és Ol

'szágokra való tekintet nélkül is bármikor hatálybalóptethetők. A javaslat 2. szakaszának egy további rendelkezése lehetővé teszi, hogy niár most a háború tartama alatt keletkezhessenek olyan termelési adó alá e

^° központi szeszfőzdék, amelyek nem a főzőkészülék napi termelőkópes^.ge alapján való átalányozás útján, hanem annak az illető vidéken való tárásával a szeszfőzósre használni szokott gyümölcs-, illetve szőlőtörköly J oorseprő szokásos értékének biztosítása mellett, a kincstárra nézve előyüsejjb módon a tényleg termelt alkoholmennyiség után fogják a szeszadót Főrend! Iromány, XXIII. I9tu—1915. 18