Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1315
130 1315. szám. magyar koronához tartozó országok területén lévő összes református egyházközségeket.« Bár a törvényszakasz ezen szövege nem tartalmaz egyenes rendelkezést arra nézve, hogy az egyház eddigi elnevezése fenn nem tartható s csak a > !eformátus« elnevezés használható, annyi kétségtelen, hogy úgy az egyházi törvény minden rendelkezésében, mint a legfelsőbb jóváhagyást és megerősítést tartalmazó záradék a szóban lévő egyházról mindenütt mint »református« egyházról szól s ezzel közvetve magát az egyház elnevezését is jövőre nézve ekként állapítja meg. Másrészt tény az, hogy országos törvényeink sem tartalmaznak egj^enes rendelkezéseket a hazai protestáns egyházak elnevezése tekintóben s maga a szóban lévő egyház állami törvényeinkben mindig azzal az elnevezéssel van jelölve, amelyet az illető törvén) 7 létrejöttekor viselt. így a főrendiház reformjáról szóló 1885 : VII. t.-c, anélkül, hogy az egyház elnevezésére vonatkozó rendelkezést tartalmazna, természetesen a keletkezése idején gyakorlatban volt f. evangélikus református« elnevezést használta, s miután a főrendek névjegyzéke ennek a törvénynek terminológiájához alkalmazkodott, csak ezzel az elnevezéssel szerepelhetett benne főrendiházi képviselői révén a szóban lévő, egyház is Hogy viszont az 1907-ben keletkezett egyházi törvény érvényben léte óta állami törvényeink is mórvadónak tekintik az abban megállapított új elnevezést, azt bizonyítják újabban lótre-jött állami költségvetési törvényeink, pl. az 1912 : LXVI. t.-c , mely az egyházak segélyezését tartalmazó költségvetési tételek során mindenütt »református egyházvról szól. Kétségtelen ugyan, hogy a főrendiháznak a benne képviselt egyházak elnevezése tekintetében eddig követett gyakorlata szempontjából az 1885. évi VII. t.-c. ezen egyházakat érintő rendelkezései nem csupán incidentális jelentőséggel birnak s az azokban használt elnevezéstől való eltérésre a főrendek névjegyekében eddig annál kevésbbó volt ok, mert a szóban levő egyházi törvény — melynek a hivatalos közlönyben is csak jóváhagyási záradéka tétetett közzé — annakidején a főrendiházzal nem közöltetett s az elnevezés megváltoztatása mindeddig illetékes helyről a főrendiházban szóba nem hozatott. A vallás- ós közoktatásügyi minister úr átirata után azonban az igazoló bizottság, melyhez a főrendiház elnöke a kérdést javaslattétel végett utasította, a fentebb előadottak tekintetbe vételével nem záfkózhatik el attól, hogy az érdekelt egyháznak saját autonom hatáskörében megállapított s legfelsőbb jóváhagyással megerősített törvényeiben használt elnevezése főrendiházi vonatkozásaiban is érvényre jusson. Ez okból tisztelettel javasolja a bizottság a nmélt. főrendiháznak, méltóztassék kimondani, hogy a főrendek névjegyzékében és a főrendiház irományaiban ezentúl az „evangélikus református" elnevezés helyett a „református- elnevezés használtassék, illetőleg a névjegyzék IV. fejezete ily értelemben igazít« assék ki. lu. Gróf Pálffy-Daun József tallósi lakos, korbeli ós vagyoni képesítésének elismeréséért és királyi meghívólevelének kieszközléséért folyamodott. Folyamodó, ki mint az 1886 : VIII t.-cikkel becikkelyezett s a főrendek családkönyvének 106. oldalán beiktatott gróf Páiffy-család törvényes sarja,, a feistritzi r. kath. plébániahivatal által kiállított s a kérvényhez eredetiben mellékelt keresztlevél tanúsága szerint 1892. augusztus 7-én született KleinStübingben, Steierországban, tehát a törvényben előírt kort meghaladta, az ugyancsak kérvényéhez csatolt házassági anyakönyvi kivonat tanúsága szerint
