Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1308
1308. .szám. \ 99 nak ki. Nehogy azonban egyes jóhiszemű felek az új rendezés folytán érzékenyen károsuljanak, az eddigi alapokon már vállalt kötelezettségeik folytán ezt az új rendszert csak megfelelő átmeneti idő letelte után, azaz mint fentebb jeleztem, folyó évi szeptember hó elsejével vélem életbeléptethetőnek. A szesz eladási módjának állami szabályozása s az államkincstárnak a szesz eladási árában való részesedése tekintetében jelenleg ideiglenesen érvényben levő rendszernek a háború befejezte utáni időre való véglegesítésével és kiépítésével kapcsolatban meg lesz oldandó a termelési adó alá eső szeszfőzdék kérdése is, mert mindaddig, amíg a termelési adó alá eső szeszfőzdék tekintetében a ma érvényben álló tökéletlen ós gazdaságilag is káros rendszer fennáll, a szeszadó az államkincstár javára kellően kihasználható nem lesz. Amint ismeretes, a termelési adó alá eső szeszfőzdék ma túlnyomó részben a főzőkészülék napi termelőképessége alapján való átalányozás útján űzetik a szeszadót s a technika haladása párosulva a szeszadó tételének fokozatos emelkedésével, olyan aránytalanságot hozott létre, egyrészt a kósztermelvény alapján, másrészt az átalányozás alapján adózó szeszfőzdék között, hogy e kérdésnek helyes alapokon való megoldása immár egyik legnehezebb pénzügyi politikai kérdésünkké kezd lenni. A megoldás legcélszerűbb módjának ma is azt tartom, amelyet az 1908. évi XXVIII. t.-c. 33. és 34. §-ai céloztak, de amely megoldási mód mindezideig megvalósítható nem volt, mert az 1908. évi XXVIII. t.-c. 123. §-a az idézett törvény 33. és 34. §-aiban foglalt rendelkezéseket is azok közé sorozta, amelyek csak akkor lépnek hatályba, ha a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg érvénybe. Ennek folytán és illetve az 1908. évi XXVIII. t.-c. 123. §-ának idevonatkozó rendelkezéseit némileg módosító 1911. évi XIV. t.-c. 8. §-ában foglalt határozmányok következtében az 1908. évi XXVIII. t.-c. 33. és 34. §-ainak rendelkezései mindezideig nálunk nincsenek tényleg érvényben. Időközben mind erősebbé vált a meggyőződésem nemcsak aziránt, hogy az ezekben a törvényszakaszokban foglalt rendelkezések jelölik meg azt a helyes utat, amelyen a termelési adó alá eső szesz megadóztatásának kérdési; hazánkban helyesen megoldható lesz, de aziránt is, hogy ezek a rendelkezések a hazai termelés érdekeinek minden veszélyeztetése nélkül élotbeléptethetők nálunk akkor is, ha hasonló intézkedések a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban ós országokban életbe nem lépnek. Mert az itt elsősorban tekintetbe jövő szilvapálinka termelés tekintetében a viszonyok nálunk egészen mások, mint Ausztriában. De ettől teljesen eltekintve is a mai háborús időkben, a versenyviszonyok annyira eltolódtak s ez az eltolódás a háborút közvetlenül követő időszakban is előreláthatólag oly mértékű lesz, hogy kétségtelenül most a legkisebb veszély nélkül meg lehet kockáztatni e rendelkezéseknek hazánkban való egyoldalú életbeléptetését. Különösen alkalmas erre a jelenlegi időpont még azért is, mert a badsereg rózszükségletének ellátása érdekében a pálinkafőzésre használt kisüstök legnagyobb része igénybe lett véve, s így legcélszerűbb, ha azelőtt megyünk át az új rendszerre, amíg a kisüstök újbóli beszerzésének a lehetősége nem forog fenn. Az új rendszerre való átmenetre tehát a háborút közvetlen követő é\ ek lesznek a legalkalmasabbak, de hogy akkorára kellő tapasztalati adatokkal rendelkezzünk, az 1908. évi XXVIII. t.-c. 33. ós 34. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelő módosításokkal már most való életbeléptetésével meg kell teremtenünk a lehetőséget arra, hogy már most keletkezzenek olyan 13*
