Főrendiházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 1278-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1307
90 1807 szám. azonban abban az esetben, ha ezen értékek tekintetében a p.-ü. igazgatóságnak — központi díj- és iiletókszabási hivatalnak kételye volna — joga lesz az ingatlan szakértő megbecsülését kívánni A 7. §. arra nézve tartalmaz rendelkezéseket, miképen kell megállapítani az értéket, ha az ingatlanok együttesen ruháztatnak át; e szakasz két első bekezdése alatt felvett rendelkezések azonosak az 1887. : XLV. t.-c. 4. §-ában foglaltakkal, melyek a kívánalmaknak teljesen megfelelnek, így azokat változatlanul javaslom fentartani. Ellenben a harmadik bekezdés alatti rendelkezés új, sa 4. §-nak a szakértői becslésre vonatkozó rendelkezéseivel van összhangban. Szükséges volt felvenni ezt a rendelkezést, mert különben együttes átruházás esetén azoknak az ingatlanoknak értéke, melyek adóval megróva nincsenek, teljesen mellőzve lenne, ha a többi, adóköteles ingatlan értéke törvényszerű legkisebb érték alapján számíttatik ki. Nehogy ilyen esetben az együtt átruházott ingatlanok mindenikére nézve kelljen szakéi tői becsüt foganatosítani, azt a móltányos eljárást tartom célszerűnek, hogy a többi ingatlan törvényszerű legkisebb értékéhez a szakértői becsű útján megállapított becsérték hozzászámíttassék. A 8. §-ban foglalt rendelkezések az 1887. XLV. t-c. 5. §-ából vannak átvéve. Némi eltérés van a szakasz utolsóelőtti bekezdése alatti rendelkezésnél, ahol az ingóságok értékének megállapítása tekintetében ugyanazon rendelkezések alkalmazása van kötelezővé téve, mint amely rendelkezések az ingók értékelése tekintetében az illetékek megállapításánál fennállanak. Semmikópen sem indokolható ugyanis, hogy az illetékegyenérték megállapítása céljából az ingóságokat más szabályok szerint értékeljük, mint az illeték megszabása alkalmával ; az 1887 : XLV. t.-c. 5. §-ának az a rendelkezése, hogy szükség esetében hivatalos adatok beszerzése mellett állapítandó meg az ingóságok értéke, különben is igen homályos és visszaélésekre szolgáltat alkalmat, s ritkán alkalmazható. A szakasz utolsó bekezdése alatt új intézkedés van felvéve, melyre azért van szükség, mert igen gyakran fordul elő, hogy az illetókegyenórtókköteles jogi személy a bevallásnak, vagy a szükséges egyéb adatoknak beszolgáltatását elmulasztja, sőt megtagadja, meg kell tehát adni a módot arra, hogy a felet törvényes kötelessége teljesítésén; szorítani lehessen. Megemlítem végül, hogy az 1881. évi XXVI. t.-c. 25. §-ában említett tudományos intézetek és köztanintézetek ingatlan javainak értékelésénél az eddigi mérveket érintetlenül hagytam, mert ezekre ;i köz intézetekre a inai viszonyok között még terhesebb feladatok hárulván, nem tartom méltányosnak az eddig élvezett kedvezményeket tőlük elvonni meg azért sem, mert az a bevétel, amelytől az államkincstár a fenti, kedvezmény nyújtása folytán elesik, nem számottevő. A 9. §. első bekezdése alatt foglalt rendelkezés az 1887 : XLV. t.-c. 4. £-ából van átvéve; szükség van rá azért, mert aZ 1881. évi XXXIV. t.-c. 8. §. b) pontjában az adóbizonyítványok beszolgáltatására vannak kötelezve a felek, pedig e törvényjavaslat rendelkezései szerint, földbirtoknál a kataszteri tisztajövedelem, házbéradó alá eső házaknál a házbérjövedelem és házosztályadó alá tartozó ingatlanoknál a házosztály adó kimutatására van szükség. A szakasz második bekezdése alatti rendelkezés új, s az a célja, hogy az illetékköteles feleket az illeték megállapításához szükséges adatok beszolgáltatására szorítsa. Jelenleg ugyanis az 1881 : XXXIV. t.-c. 8 §. b) pontja értelmében a leieket csak azon esetben lehetett megbírságolni, ha az ingat1
