Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.

Irományszámok - 1910-1194

78 1194. szám. Habár az, hogy az említett rendelkezések megszegését a minisztérium kihágássá nyilváníthatja, az esetek egy részére nézve már az 1914 : L. t.-c. 9. és 17. §-ai alapján levezethető, célszerűnek látszott ezt egész általánosságban minden kétségen kívül helyezni. Ezenfelül, minthogy azokkal a vagyoni előnyökkei szemben, amelyeket a fél magának az itt szóban forgó rendelkezések megszegésével esetleg biztosíthat, az 1914 : L. törvénycikk 9. és 17. §-aiban két hónapig terjedhető elzárásban és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetésben megszabott büntetésnek a tapasztalat tanúsága szerint nincs kellő visszatartó hatálya ós a veszólyeztett, sokszor igen fontos közérdeket a büntetésnek ez a mértéke kellőképen nem védi: a törvényjavaslat 5. §-a feljogosítja a minisztériumot, hogy a kihágásnak büntetését hat hónapig terjedhető elzárásban és kétezer koronáig, sőt esetleg még ezen is túl a tettes által illetéktelenül elért nyereség kétszereséig terjedhető pénzbüntetésben állapíthassa meg, vagyis oly mértékű szabadságvesztésben ós pénzbüntetésben, amely meghaladja az 1879: XL. törvénycikkben megállapított maximumot. További eltérést enged a törvényjavaslat 5. §-a az általános elvektől az ily kihágásokra vonatkozólag az elkobzás, valamint az elkobzott tárgyak s értékük hovafordítása tekintetében. Az elkobzásnak mellékbüntetésként megállapítása az itt szóban forgó kihágásoknál a gyakorlati tapasztalatok szerint kellő súllyal sok esetben csak úgy tog érvényesülni, ha az a büntető törvénykönyv (1878 : V. t.-c) 61. §-ától eltérően akkor is alkalmazható, ha a dolgok, amelyek tekintetében a kihágást elkövették, nem a tettes tulajdonai. Ami pedig az elkobzott tárgyak s értékük hovaf ordítását illeti, nagyon is indokolt lehet, hogy azok a rendes viszonyokra megállapított célok helyett a háborúval kapcsolatos valamely célra, pl. hadi jótékonysági célra fordíttassók. Minthogy a kihágás büntetésének az 5. §. 1. bekezdésében meghatározott határig való kiterjesztésével nem állanak majd kellő összhangban mai jogunknak azok a szabályai, amelyek a behajthatatlanság miatt elzárásra átváltoztatandó pénzbüntetésre nézve a pénzbüntetés helyébe lépő elzárás leghosszabb tartamát, különösen összbüntetós esetére vonatkozólag is, megállapítják, a törvényjavaslat 5. §-ának 3. bekezdése ereszben a kívánatos összhang megteremtéséről gondoskodik. Az 5. §. utolsó bekezdése a fentiekben tárgyalt kihágásokra vonatkozólag az elévülési határidőt hosszabbítja meg, tekintettel arra, hogy a háború okozta rendkívüli helyzetben fokozott védelmet igénylő közérdek sérelmére a büntetlenség elévülés címén a jelenleg fennálló rövid elévülési határidők mellett túlkönnyen beállhatna. A 6. §-hoz, A törvényjavaslat 6. §-a a kivételes hatalomnak az 1912 : LXIII. törvénycikkben megállapított általános érvényű korlátait kiterjeszti az alkotandó törvény alapján teendő kivételes intézkedésekre. A 7. §-hoz. Az 1912: LXIII. t.-c. 1. §-a szerint a háború befejezésével hatályon kivül kell helyezni a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket. Az intéz-