Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.

Irományszámok - 1910-1192

1192. szám. 55 egyszeri segélyekben részesítik, mint aminő segély a javaslatnak az előbb ismertetett határozmányai szerint az 5. §-ban felsorolt alkalmazottak részére engedélyezendő lesz. Félreértések elkerülése és téves értelmezések megelőzése végett szüksé­gesnek tartom megemlíteni, hogy városi közigazgatási tisztviselők alatt azo­kat kell érteni, akik az 1912 évi LVIII. t.-c. B., C. és D. mellékleteiben falsorolt állásokat töltik be, a közigazgatási egyéb alkalmazottak sorába pedig azok az altisztek és szolgák (ideértve a rendőrlegénységet is) tartoz­nak, akik a szoros értelemben vett közigazgatási ágazatokban vannak alkal­mazva. Minthogy az 1912. évi LVIII. t.c. alapján államsegélyben részesülő vá­rosok az alkalmazottaik illetményeit részben épen az államsegélyekből fede­zik, s minthogy másrészt méltányos, hogy a szóban levő alkalmazottakról a mostani rendkívüli viszonyokra való figyelemmel ép úgy történjék gon­doskodás, mint a hasonló állami és vármegyei alkalmazottakról, a kormány e célból az illető városokat állami támogatásba óhajtja részesíteni. Önként értetik, hogy az egyes városoknak így engedélyezendő állami támogatás csak kiegészítheti, de nem haladhatja meg azt az összegei, amely szükséges ahhoz, hogy az illető város az alkalmazottai részére ugyanolyan segélyeket adhasson, mint aminő segélyben a javaslat 5. és 6. §§-ai szerint az ott említett közszolgálati alkalmazottak részesítendők lesznek, — s hogy a városok által az alkalmazottaik részére ez állami támogatás igénybevétele mellett nyújtandó egyszeri segélyek egyébként is ugyanolyan módozatok sze­rint lesznek engedélyezendők, mint ahogy az a javaslat idézett szakaszaiban meghatároztatott. Megjegyzendő továbbá, hogy a segélyek megállapításánál nem az egyes városok szerint különböző mértékben megszabott összilletményeket, hanem csak azokat a fizetéseket lehet majd alapul venni, melyeket a tisztviselőkre nézve az 1912. évi LVIII. t.-c, az altisztekre és a szolgákra nézve pedig az illető vároí szervezeti szabályrendelete állásonkint megállapít. A jelen célra szolgáló államsegély összegének 4,000.000 Kban val3 ja­vaslatba hozatalánál irányadó volt az az arány, meh T az 1912. évi LVIII. t.-c. 1. S-ában megállapított államsegély és a városi közigazgatási alkalma­zottak összfizetóse között fennáll, úgy, hogy az ezen törvényjavaslat 8. §-a értelmében nyújtandó segélyek jelentékenyen nagyobb része az állami hozzá­járulásból nyerjen fedezetet. A 4,000.000 K arányos felosztásánál elsősorban a közigazgatási alkal­mazottak fizetéseinek az összege, másodsorban az illető város teherviselő képessége lesz az irányadó. A törvényjavaslat 9. g -a ugyanazt a felhatalmazást adja a kereskedelem­ügyi minister részére, az államvasuti tisztviselőknek az 1915/16. költségvetési év második felére eső (1916. évi májusi) időszakos előléptetése alkalmával eszközölhető soronkivüli előléptetések tekintetében, mint amilyen felhatalma­zást tartalmaz az 1914. évi XXVII. t.-c. 14. §-a és az 1915. évi XV. t.-c. 9. §-n, az államvasuti tisztviselőknek az 1914/15. költségvetési évbe esett két, s illetve az 1916/1 fr: költségvetési év első felében volt időszakos elő­léptetése alkalmával a soronkívüli előléptetések tekintetében. Azok az indokok ugyanis, amelyek a javasolt értelmű .rendelkezésnek az 1914/15. költségvetési évet ós az 1915/16. költségvetési év első felét illetőleg a fentebb idézett törvénycikkekben való felvételét szükségessé tették, még az 1915/16. költség­vetési óv második felére eső egy időszakos előléptetésnél is fennforognak.

Next

/
Thumbnails
Contents