Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.
Irományszámok - 1910-1189
34 1189. szám. hez való részhozzájárulási összeg, sem más tekintetben az addig fennállottnál nagyobb kötelezettség nem hárult, és minthogy a módosítások szükségesek és célszerűek voltak, azokhoz a magyar kormány előzetes diplomáciai jegyzékváltás útján f és Parisban 1907. évben, illetőleg 1913. évben tartott IV., illetőleg V. Általános Súly- és Mérték-Értekezleten kiküldött képviselőjének szavazatával hozzájárult. Ezek után a »Szabályzat« új VI., XIX. és XX. cikkeinek a magyar szent korona országainak területén való hatályba léptetése van hátra, A szerződő államoknak az »Egyezmény« megkötésekor nem volt az a szándékuk, hogy a »Szabályzat«-on szükségessé váló módosítások foganatosítása ós életbeléptetése végett újabb nemzetközi okmányt szerkesszenek, aláírjanak ós ratifikáljanak. Ennek a szándéknak megfelelőleg a többi államok csak magát a szorosabb értelemben vett »Egyezmóny«-t iktatták törvénybe. Ily körülmények között ezek az államok a »Szabályzat« módosításait egyszerűen közigazgatási úton léptetik életbe. Mivel azonban a magyar törvényhozás az 1876. évi II. törvénycikkben az »Egyezmény«-nyel együtt a »Szabályzat *-ot is törvénybe iktatta, a »Szabályzat* minden módosításának hatályba léptetése is, — a jelenleg fennálló jogállapot szerint, — szintén csak törvényhozási úton történhetik. Azonban az egyes módosítások törvénybe iktatásának alaki és gyakorlati nehézségei vannak. Az »Általános Súly- ós Mórték-Értekezlet«-nek a »Szabályzat« módosítása tárgyában hozott határozatait a szerződő államok ugyanis csak diplomáciai jegyjsókváltással erősítették meg, azonban nemzetközi okmányba, vagyis olyan alakba nem foglalták ós a jövőben sem szándékozzák foglalni, amely alak a régi megállapodásokat tartalmazó és aláírásokkal ellátott »Szabályzat« helyébe való iktatásra alkalmas volna. Másrészt a »Szabályzat« rendelkezései igazgatási természetüknél fogva igen apró részletekre vonatkoznak és a körülmények változásával gyakran szorulnak módosításra, ami törvényhozási úton körülményesebben és nehézkesebben történhetik meg. Ezért az egyes módosításoknak törvénybe iktatása helyett célszerűbbnek mutatkozik az, ha a törvényhozás a végrehajtásra illetékes kereskedelemügyi ministernek olyan felhatalmazást ad, amelynek alapján a »Szabályzat«-on az »Egyezmény«-ben részes államok hozzájárulásával eszközölt minden módosítást rendelettel léptethet életbe. Hogy a szóbanforgó felhatalmazás megadása dacára a módosítások tekintetében az országgyűlés a megillető alkotmányos ellenőrzést továbbra is gyakorolhassa, arról a törvényjavaslat azzal a rendelkezéssel kíván gondoskodni, hogy a 2. §-ban megállapítja a felhatalmazás alapján kiadott rendeletekre nézve az országgyűlésnek való bejelentés kötelezettségét. Megindokolván az előadottakkal a törvényjavaslatot általánosságban ós részleteiben is, kérem annak elfogadását. Budapest, 1915. évi november hó 3-án. Harkányi János b. s. k., kereskedelemügyi m. kir. minuter.
