Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.

Irományszámok - 1910-1188

1188. szám. 29 az igazságügyminisztérium rendes munkaköréhez tartoznak és így a jövőben is kívánatossá fogják tenni a bírói és ügyészi kar ily ügyek ellátására különösen alkalmas tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalmazását. A törvényjavaslatok előkészítése és a törvények végrehajtásának szabályozása időszakonként igen változó mennyiségű munkaterhét ró az igazságügyminisztérium tisztviselői karára, bár teljesen ezek a munkálatok sem szünetelnek sohasem. Jelenleg igazságügyi jogunknak — a polgári perjogon kivül, amelynek reformját az 1911 : I. törvénycikkben foglalt polgári perrendtartás nagy részben megvalósította — csaknem minden ága újjáalkotást vagy legalább részleges átalakítást kíván. Ehhez járul a többi minisztériumnak jogalkotó tevékenységében való közreműködés és ezek mellett mint különösen súlyos munkateher hárul ezidőszerint az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályára a háború következtében szükségessé vált sok jogszabály — törvények és rendeletek — megalkotása, illetőleg az abban való közreműködés. A folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatok folytonosságához fűződő érdek, továbbá ezeknek a munkálatoknak nagy terjedelme és sokirányúsága csaknem elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy az igazságügyi igazgatásnak módjában legyen a bíróságoknak és ügyészségeknek jelenleg az igazságügyminisztériumban alkalmazott azokat a tagjait, akik a kodifikációban már nagy jártasságra tettek szert, továbbra is ebben a munkakörben alkalmazni és a törvényelőkészítő munkálatok változó tárgykörének megfelelően e célból a szükséges gyakorlati tapasztalatokkal ós szakismeretekkel rendelkező kiváló bírákat és ügyészeket a jövőben is berendelni. Az alatt a több évtizedre terjedő idő alatt, amióta a bíróságoknak es ügyészségeknek tagjai az igazságügyminisztóriumban alkalmazva vannak, a berendelt bírák ós ügyészek igen jelentékeny mértékben közreműködnek az igazságügyminisztérium olyan igazgatási tennivalóinak ellátásában is, amelyek a törvények végrehajtásával szoros kapcsolatban állanak s amelyeknek ellátására az igazságügyminisztérium rendes fogalmazói személyzetének létszáma épen nem lenne elegendő. Míg az eddig előadottakból kétségtelen, hogy a bíráknak és ügyészeknek az igazságügyminisztériumban való alkalmazása az igazságügyminisztérium ügykörének megfelelő ellátása ós ügymenetének zavartalansága végett nélkülözhetetlen, addig másrészt ennek a rendszernek fenntartása mellett az az előny is szól, amely a kir. bíróságok ós ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztóriumban való ideiglenes alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztóriumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségkép magasabb jogi képzettségre ós szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügyminisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak olyan ismeretekhez ós gyakorlathoz, amelyet megszerezni egyébként módjukban nem volna és amelyet azután mint bíróságok vagy ügyészségek vezetői az igazságszolgáitatás legnagyobb előnyére értékesíthetnek. Ily kép a berendelések útján az igazságszolgáltatás és az igazságügyi adminisztráció között állandó kölcsönhatás fejlődik ki, nevezetesen az által, hogy a berendelt bírák ós ügyészek a bírói vagy ügyészi működésük közben szerzett értékes tapasztalataikat az igazságügyminisztériumban a törvény előkészítés * és a központi felügyelet iavara hasznosítják, másrészt pedig azok a bírák és