Főrendiházi irományok, 1910. XXII. kötet • 1156-1277. sz.
Irományszámok - 1910-1186
24 118(5. szám. A mentelmi kereset előzményei a következők : Mikiovits József budapesti ügyvéd 1905-ben pert indított Batthyány Lajos gr., mint néhai Batthyány Géza gr. örököse ellen 131.304 K erejéig, amely összegnek mint Batthyány Béla gr. Miklovitscsal szemben fennállott tartc zásának megfizetését Batthyány Géza gr. állítólag még 1898-ban megígérte. Ezen ígéret bizonyítására Miklovits Hikisch Ernő és dr. Bőin Romulus tanukra hivatkozott, akik a polgári per során kihallgattatván, az ígéret megtörténte mellett tanúskodtak. E tanúvallomások alapján Batthyány Lajos gróf még a polgári per folyama alatt hamis tanúzás ós arra való felbnjtás miatt bűnvádi feljelentést tett nevezettek és a felperes ügyvéd ellen. A büntető perben, melynek befejeztéig a polgári per felfüggesztetett, a vizsgálat évekig húzódott el s annak eredményeképen a budapesti kir. ügyészség vádindítványára a budapesti kir. büntető törvényszék Miklovitsot és Boint vád alá is helyezte. (Hikisch még a vizsgálat előtt meghalt.) Az 1911. év végén megtartott főtárgyaláson a kir. ügyész nem látván a bűncselekmény elkövetését beigazolva, a vádat elejtette, s annak képviseletét Batthyány Lajos gr. mint pót magánvádló vette át. A büntető bíróság mindkét vádlottat felmentette a hamis tanuzás vádja alól, s ezt a felmentő ítéletet úgy a budapesti kir. tábla, mint a kir. Curia indokainál fogva helybenhagyta. E felmentő ítéletre való hivatkozással adta be dr. Hartmann Elek budapesti ügyvéd dr. Bőin Romulus nagyszebeni lakos képviseletében a Btk. 260, §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt a feljelentést Batthyány Lajos gróf ellen. A feljelentéshez csatolt ügyvédi meghatalmazás egy Bőin Romulus aláírásával két tanú előttemezése mellett kelettel is ellátott, de egyébként kitől' teilen nyomtatvány, melyből egyáltalán nem állapítható meg az sem. hogy a csak magánindítványra folyamatba tehető bűnügyi eljárás Batthyány Lajos gr. ellen tényleg attól a dr. Bőin Romulustól erre a célra adott meghatalmazás alapján kéretett, akinek nevében a feljelentés beadatott. A bizottság már ezen okból se tartja javasolhatónak, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló megkeresésnek hely adassék. De nem tartja ezt javasolhatónak azon okból sem, mert — anélkül, hogy a bírói mérlegelés kőiébe avatkoznék — a feljelentés alapját képező büntető perben hozott ítéletekből kétségtelenül megállapíthatónak látja, hogy a büntető törvénybe ütköző cselekmény nem forog fenn. A Btk: 260. §-a, amelyre a feljelentés alapítva van, a rágalmazás vétségének fennforgását kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy a hatóság előtt emelt vád valótlannak bizonyuljon. A büntető perben hozott ítéletek a vádlottakra s ezek közt Bőin Romulusra is a Bptts 320. §-a alapján felmentést tartalmaznak ugyan, de a vád valótlanságát nemcsak hogy nem mondják ki, hanem indokolásaikban világosan utalnak arra, hogy bár a )iyomozás során alapos gyanuokok merültek fel Bőin Romulus tanúvallomásának megbízhatósága tekintetében, a bűnösség a letelt hosszú idő, a polgári ós büntető perben érdekelt eg3'es személyek időközben történt elhalálozása s egyéb ilyen természetű körülmények folytán nem volt minden kétséget kizárólag megállapítható. Hogy miként mérlegelte Bőin Romulus tanúvallomását a polgári perben ítélkezett bíróság, azt világosan mutatja a büntető per befejezte után a polgári perben hozott és indokainál fogva a felsőbb bíróságok részéről is helybenhagyott ítélet, mely Miklovits felperest követelésével elutasította, egyebek közt azzal az indokolással, hogy Bőin Romulus tanúvallomását hitelt érdemlőnek egyáltalán nem találta, s erre marasztaló ítéletet nem alapíthatott.
