Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.
Irományszámok - 1910-1041
80 1041. szám. 33. §. A 33. §. rendelkezése megfelel a gyakorlatnak s terjesen méltányos, hogy az ott felsorolt felfolyamodások illetéke ne a per, illetőleg az eljárás tárgyának értéke után, hanem a felfolyamodás tárgyának értéke alapján rovassék le, mert az ilyen felfolyamodások rendszerint a per, illetőleg eljárás tárgyánál sokkal csekélyebb összegekre vonatkoznak. 34. §. Új rendelkezést tartalmaz a javaslat ezen szakasza s azokat az összegeket állapítja meg, melyek a vagyonjogi igényt nem képező s a meg nem becsülhető tárgyak iránt folytatott bírói eljárásokban az illetékek mérve tekintetében alapul veendők. Ennek a rendelkezésnek a szükségessége is abból folyik, hogy az eljárások során az illetékek mérve az eljárás, illetőleg a per tárgyának értékéhez képest van megállapítva ; szüksógszerüleg gondoskodni kell tehát arról, hogy minden tárgynak, mely bírói eljárás alapját képezheti, illeték lerovása szempontjából meg lehessen az értékét állapítani, illetőleg legyen olyan értékmérő, mely a levonandó illetékek mérve tekintetében ilyen ügyekben irányadó. Az érték úgy van megállapítva, hogy figyelembe véve az általánosságban tervezett emelést, az ilyen ügyek különösen a határozati és fellebviteli illetékek tekintetében ne legyenek sokkal jobban megterhelve, mint eddig voltak. 35. §. E szakasz rendelkezése megfelel az 1894. évi XXVI. t.-c. §-ában foglalt hat ár ozmány oknak, Jsővebb indokolása tehát mellőzhető. 36. §. A szakasz olyan rendelkezéseket tartalmaz melyek már az 1894. évi XXVI. t.-c.-ben is megvoltak, új rendelkezésnek csak az egyesített perekben az ítéleti illetéken kívül lerovandó egyéb illetékekre vonatkozó intézkedés tekinthető, mely azonban teljesen megfelel a javaslatban foglalt rendszernek, mert ilyen egyesített s közösen tárgyalt pereknél értékül csak az együttes összeg tekinthető, mert ez az együttes érték képezi az egyesítés folytán az eljárás tárgyát. Különben is a kincstár nem juthat az egyesítés folytán hátrányosabb helyzetbe, mintha az egyesítés el nem rendeltetett volna ; ami pedig megtörténnék, ha nem kapná meg az együttes összegeknek megfelelő illetékeket. A szakasz második bekezdése alatt foglalt rendelkezés célja az, hogy a részítóletek alapjának meghatározása mellett, az ítéleti illeték esetleges többszörös követelését megakadályozza. Az utolsó bekezdés rendelkezése arra van alapítva, hogy az ott jelzett esetben a külön tárgyalás ós elbírálás folytán :i beszámítási kifogás mintegy külön eljárásként jelentkezik, tehát a külön meghozott ítélet illetékének követelése jogos.
