Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1041

40 1041, szám. 36. §. Több pernek közös tárgyalás és eldöntés végett egyesítése esetében (Pp. 233. §.) az illetékek mértéke tekintetéből az értékek együttes összege irányadó, az ítéleti illetéket azonban minden egyes per tárgyának értékétől külön le kell róni, tekintet nélkül arra, bogy az egy eljárásba egyesített pereket egy végítélettel vagy pedig több elkülönített végítélettel döntik-e el (Pp. 387. §.). Részítéletnél (Pp. 388. és 389. §.) az ítéleti illeték szempontjából mindig a részítélet tárgyának értéke irányadó. A részítélet és végítélet illetéke egy perben együttvéve nem lehet nagyobb, mintha az ügyet egy végítélettel döntötték voma el. Ha az alperes beszámítási kifogása felett külön tárgyalás folyik (Pp. 389. §-ának első bekezdése) az illetéket a beszámítási kifogás felett hozott ítélettől külön le kell róni. 37. §. Ha az ítélet a kereseti és viszontkereseti követelés érdemében dönt, az ítéleti illetéket mindkét követelés után külön le kell róni. Ha a bíróság a viszontkereset érdemében nem határoz, a viszontkereseti követelés az ítéleti illeték megállapításánál nem jön figyelőmbe. Egyéb illetékek mértéke tekintetében azonban a kereseti és viszontkereseti követelés összegei közül a nagyobbik irányadó. 38. §. Ha a bíróság egy határozattal az ügy érdemében és valamely olyan kérdésben is dönt, amely kérdés felett hozott határozat a 11. §-ban megállapított illeték alá esik, mind a két határozat után járó illetéket különkülön le kell róni. 39. §, tïa a bírói egyességbe a vitás kérdés elintézésén felül olyan új jogügyletet foglalnak bele, amely vita tárgya nem volt, az egyességi illetéken felül a jogügylet természetének megfelelő illetéket külön le kell róni. A teljesítési határidőnek, a teljesítés helyének, vagy a kamatlábnak meg* változtatására vonatkozó megállapodást ilyen külön illeték alá eső jogügyletnek tekinteni nem lehet.