Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1134

1134. szám. 441 Miután pedig a gazdasági vasút állomásairól Beregszászon ós Nagyszőllősön át a m. kir. államvasutakra és azokon túl fekvő pályák állomásaira, valamint viszont szállított árúküldemények mennyisége a rendelkezésre álló adatok szerint az- 1911. évben 298.500, az 1912. évben 303.700 s az 1913. évben 387.480 q-ra rúgott, vagyis tehát bárom évi áJagban 329.893 q-t tett ki, ennélfogva 329.893 X 11-5 = 37.937 69 korona az az összeg, mely az eddig ismert normális évek forgalmi helyzete alapján mint többköltség az államvasutak terhére esne, miután az 1914-iki háborús óv önként órtetőleg számítási tényezőként alapul nem vehető. A helyzet teljes megvilágítása érdekében kötelességemnek tartom azonban rámutatni arra, hogy a borzsavölgyi gazdasági vasútnak eddigi forgalma még nem érte el fejlődésének normális alapon várható tetőpontját, amennyiben a dolhai erdőségek és a dolhai nagyszabású fürésztelep intenzivebb üzeme csak ezután fog bekövetkezni. Éppen erre való tekintettel és nehogy a m. kir. államvasutak annak ellenében, hogy az államvasúti kezelés költségeitől mentesülnek, a szükségen felül indokolatlanul megterheltessenek, — sikerült a jutalék fizetésénél bizonyos maximális határt oly értelemben megállapítani, hogy egyrészt az legfeljebb évi 700.000 q mint maximális mennyiség után fizettetnék, másrészt pedig az 1914. évi január hó 1-étől számított 45 óv múlva minden körülmények között és feltétlenül megszűnnék. Midőn tehát az államvasutaknak a jutalék fizetése alapján való jövőbeli megterheltetését vizsgáljuk, figyelemmel a borzsavölgyi vasút várható fejlődésére, végeredményben ezen 700.000 q maximális évi mennyiségből kell kiindulnunk, melyre a i 1*6 fillér többletet vonatkoztatva évi 700.000 X 11-5 = 80.500 K az a maximális összeg, melyet az államvasutaknak még további áldozatul kellene hozmok, hogy a rájuk nézve még költségesebb állam vasúti kezeléstől mentesüljenek. Miután pedig, — mint fentebb jelezni bátor voltam, az államvasutak az üzletkezelésért ezenkívül hozandó áldozatukat feles osztásnál 183.000 K, — 40 —60°/o-os osztásnál pedig 119.000 K-ra számították, ennélfogva kétségtelen, hogy még abban az esetben is, ha a csatlakozási forgalomban a 700.00» > q évi mennyiség, amire pedig alig van kilátás, rövidesen eléretik, az államvasutak helyzete a magasabb jutalék fizetése esetén is még mindig 119.000— 80.500 = 38.500 illetve a bevételek feles osztásán alapuló üzletkezelésnél 183.000 - 80.500 - 102 500 K-val kedvezőbb mint államvasúti kezelés esetén. Nem hagyható ezen felül figyelmen kívül az a számottevő javulás sem, hogy míg az eddigi megállapodások szerint a 3-5 fillér jutalók bármely mennyiség és az engedély egész tartama alatt fizetendő, addig az uj megállapodások szerint a felemelt 15 fillér jutalék csak meghatározott mennyiségre adatnék és már ;

45 év múlva végleg megszűnnék, amikor is az államvasutak minden tehertől mentesülnének, holott pedig államvasúti üzletkezelés esetén a vasút engedélyének egész tartama alatt kellene az üzletkezeléssel járó tetemes áldozatokat viselni. Határozottan előnyösebb tehát, már az államvasutak pénzügyi érdekei szempontjából is, ha a borzsavölgyi gazdasági vasút a felemelt árúszerzési jutalék ellenében önálló üzemben hagyatik. Nem lehet ez aggályos a praecedens alkotása szempontjából sem, mert itt nem az alsóbbrendű vasutak egy typusának adandó ujabb szabványos kedvezményről van szó, hanem egy alkuszerü megállapodás érvényesítéséről oly célból, hogy egy érdekelt fél a m. kir. államvasutakkal szemben szerzett Főrendi iromány. XXI. 1910—1915. 5Q