Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1119

B80 1119. szám A nemzet ugyan századokon keresztül féltő gonddal őrködött országgyűlési jogának sértetlen fenntartásán, nem kevésbbé tudta azonban méltányolni a háborús állapotnak szükségszerű kihatását az országgyűlés jogaira. Nagy, elvi jelentőségű e részben az 1715 : VIII. t.-c, melynek 3. §-a kimondja, hogy »váratlan ellenséges támadás vagy már kitört háború miatt nem lehet a szükséges adómegajánlás végett a rendes országgyűlést, a diaetalis congregatio-t megtartani«, nehogy azonban a háborút, csak az alkotmány egyik főelvének, a nemzet adómegajánlási jogának megsértésével kelljen viselni, hozzáteszi : »nemcsak helyes, de szükséges a nádort, a primást, a főpapokat, az ország báróit, a kir. táblát, a megyéket, a városokat, amennyiben és amily számban lehetséges, egybehívni, akik a rendkívüli szükség fennforgásáról meggyőződve, ily nem rendes országgyűlésen, egyszerű Concursus Begni-n is tanácskozhatnak és az adóra nézve határozhatnak.« Az 1741 : XXII. t.-c. még egyszer kijelenti, hogy ily rendkívüli országgyűlésnek csak háború esetében lehet helye. Ezeknek a törvényeknek az a vezérgondolata, hogy a háború az országgyűlésnek az alkotmány értelmében való rendes tartását, különösen az adónak rendes alkotmányos módon és formában való megajánlását nem engedvén, csakis az adómogajánlásról kell kivételes országgyűlés útján gondoskodni, azt ajánlaná, hogy a békekötésig országgyűlés ne tartassók, az állami költségekről pedig esetleg a mostani országgyűlés gondoskodjék. Az országgyűlés évenkénti tartásának, a költségek évenkénti megszavazásának mai alkotmányos kötelessége, a képviselőház kiegészítésének mai alkotmányos rendje, a törvényhozó hatalom oly hosszú szünetelésének lehetetlensége a mai időkben, aminőt a két század előtti egyszerűbb életviszonyok megtűrhettek, e törvények vezérgondolatának megfelelő alkalmazása elé elsőbben is alkotmányrendszerünkből folyó, lényeges akadályokat gördítenek ; másrészt a nemzet országgyűlésének a háború bizonytalan befejezésóig az ország kormányzásából való kizárása a polgárok lelkében nyugtalanságra, alkotmányos aggodalmakra adhatna okot. Ily helyzetben csakis a mostani országgyűlésnek alkotmányos tartamán túl való együttartása teheti a nemzetnek valamelyes részesedését országgyűlési jogaiban lehetővé. A törvényjaslat 1. §-a világosan kifejezvén, hogy az új országgyűlésnek törvényes időben való összehívása a mai háború alatt erkölcsi lehetetlenség, másrészt a/, 1715 : VIII. t.-cikkel ellentétben kimondván, hogy ez alatt az idő alatt is, amíg az új országgyűlés összehívható lesz, az orsság ügyeinek vitelét ellenőrzés nélkül a kormányhatalomra nem bízhatni, egyben azonban azt is megállapítván, hogy a mai ki róteles állapotra vonatkozó rendezésnek megalkotásánál a lehető legkisebb mértékben szabad csak az alkotmány rendiétől eltérni, ezen kijelentések által elejét veszi minden kételynek,, hogy ez eltérés jövőben más körülményekre is előzményül szolgálhasson. Midőn az 1. g. e végkövetkeztetést a jövőre tilalmazólag kimondja, midőn a 2. §. közbevetőleg kijelenti, hogy a meghosszabbítás a háború kényszere miatt történik, a javaslat elleni alkotmányos aggályok teljesen elesnek. A 2. §. rendelkezése, hogy a mai országgyűlésnek 1915. évi június hó 21-ón lejáró tariama a békekötést követő hatodik hónap végóig meghoszszabbíttatik, a 3. §. rendelkezése, hogy a békekötést követő hatodik hónap végétől számítandó a határidő, melyet az 1848 : IV. t.-cikk az országgyűlés összehívása tekintetében megállapít, naptári időpontnál alkalmasabb határt