Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.
Irományszámok - 1910-1040
26 1040. szám. tagsága alatti magaviselete járjon ellátási igényére is kiható következményekkel. Ellenben az intézet célja által kellően meg nem okolható túlszigorú következmény lenne az, ha a már törölt intézeti tagmk a kari érdekek szempontjából különben közömbös magaviselete is még mindig az ellátási igényt megszüntető hatállyal is járhatna. Minthogy a fentebb érintett szempontok egyaránt állanak a munkaképtelenség miatt és az aggkori ellátás igénybe vétele végett törölt intézeti tagra, a javaslat 4. §-a ezt a kérdést" egész általánosságban mindkét nemű ellátásra kiterjedő szövegezéssel oldja meg, mely világos kifejezésre juttatja azt is, hogy a törlés után felmerült érintett tények az ellátási igényt nem visszahatólag, hanem csupán ex nunc szüntetik meg; ez alapon tehát a tag az állampolgárság elvesztését, illetőleg a büntető vagy fegyelmi bíróság elmozdítást kimondó ítéletének jogerőre emelkedését megelőző időben már ' élvezett ellátási összegeket az intézetnek visszatéríteni nem köteles. Egyébiránt a javaslat az állampolgárság utólagos elvesztésének és az ügyvédségtől való utólagos elmozdításnak érintett jogkövetkezményét csupán elvként mondja ki, lehetővé teszi azonban, hogy az intézet igazgatósága a, rendelkezés szigorát enyhíthesse és az eset körülményeit mérlegelve attól eltérően a méltányosságnak megfelelő intézkedést tehessen. Ebben a javaslat követi a köztisztviselői nyugdíj tekintetében az 1912 : LXV. t.-c. 45. §-ában érvényre emelt elvet. A 4. §. 1. bekezdésében kimondott elvnek csupán folyománya a 4. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés. Ha az intézet tagja ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás vagy az intézeti járulékok nem fizetése okából az 19U8: XL. t.-c. 7. §-án alapuló törlési eljárás van folyamatban és alaposan fel lehet tenni, hogy az eljárás az ügyvédségtől való elmozdítással, illetőleg az 1874 : XXXIV. t.-c. 7. §-ának utolsó bekezdése értelmében kizárással, vagy pedig az 1908 : XL. t.-c. 7. § a esetében a lajstromból való törléssel fog végződni, akkor nem lehet megengedni, hogy a tag a lajstromból ez alapon bekövetkezendő törlésének azzal vehesse elejét, hogy ezt megelőzőleg munkaképtelensége vagy életkora alapján ellátási igényének megállapítása végett törölteti magát. Ep azért a javaslat kimondja, hogy ilyen esetben az ellátási igény megállapíthatása végett törlést y kérő beadvány elintézését mindaddig függőben kell tartani, amíg a bűnvádi, a fegyelmi vagy az intézeti járulékok nem fizetése miatt indított törlési eljárás jogerős befejezést nem nyer. Az 5. §-hoá. A javaslat 3. §-a értelmében az aggkori ellátást igénybevevő tag az ügyvédek lajstromából történt törlése és így intézeti tagságának megszűnte ellenére is köteles az évi intézeti járulékokat fizetni, ha ellátásra igényjogosult neje vagy gyermeke van. Minthogy az ily járulékok beszedésével az arra az 1908 : XL. t.-c. 4. §-a értelmében különben köteles ügyvédi kamarákat terhelni és őket a behajtásért felelőssé tenni helyesen nem lehet, mert az ellátást élvező tag törlése folytán kivált a kamara kötelékéből, rendelkezni kell arról, hogy ki és mi módon fogja azokat az aggkori ellátást élvező volt intézeti tagoktól beszedni. A javaslat a gyakorlati célszerűség szempontjának leginkább megfelelően azt magára az intézetre bízza s ezt arra is feljogosítja, hogy a járulékot az aggkori ellátásból való levonás útján szedje be.
