Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.

Irományszámok - 1910-1040

22 1040. szám. Minthogy az 1908: XL. t.-c. rendelkezései az ellátásnak ezt a nemét még nem szabályozták, az idézett törvénycikk 13. §-a szerint pedig az intézet csakis a törvényben meghatározott jogosultaknak nyujhat ellátást, szükségessé vált az 1908 : XL. törvénycikk rendelkezéseit ebben az irányban kiegészíteni. Ezt a célt szolgálja a jelen törvényjavaslat, mely kiindulva abból, hogy az 1908: XL. t.-c. rendelkezései egyébként lényegükben érintetlenül maradnak, az aggkori ellátás szabályozása végett szükséges kiegészítő rendelkezéseket az idézett törvénycikk megfelelő helyeire való beillesztéssel állapítja meg. Ami a javaslat egyes rendelkezéseit illeti, tüzetesebben a következők jegyeztetnek meg. Az 1. §-ho2. Az 1. i?. a már fentebb érintett törvényszerkesztési szempontnak megfelelően megjelöli az 1908: XL. törvénycikknek azokat a helyeit, ahova az új rendelkezések beillesztendők lesznek. A 2. §-hoz. A 2. §. az aggkori ellátás feltételeit állapítja meg. A javaslat az aggkori ellátás megnyíltának idejéül a betöltött hatvanötödik életévet fogadja el, mint azt az életkort, amelyet az 1912 : LXV. t.-c. 91. §-a a köztisztviselőkre nézve a hivatalból való nyugdíjazás előfeltételéül általánosságban megállapít s amely a célnak lényegileg az ügyvédi pálya tekintetében is megfelel. A törvényjavaslat az aggkori ellátást az említett életkor kellékén felül még további előfeltételekhez köti. A javaslat szerint aggkori ellátás az intézeti tagnak csak akkor jár, ha az ügyvédi lajstromból kifejezetten az aggkori ellátás igénybevétele végett bejelentett lemondása alapján saját kórelmére törölték ós az alkotandó törvény életbelépte után a lemondás bejelentésóig legalább tiz éven át szakadatlanul tagja volt az intézetnek. Hogy az intézeti tag, ki az intézettől aggkori ellátásra tart igényt, ügyvédi gyakorlatot nem folytathat ós tehát kénytelen az ügyvédségről lemondani, bővebb indokolásra nem szorul. Az intézmény alapgondolatával és céljával ellenkeznék, és az aggkori ellátásra szorulóknak nyújtható ellátás mérvét hátrányosan befolyásolná az, ha ellátást pusztán a korhatár elérése alapján azok is élveznének, akik ügyvédi gyakorlatukat tovább folytatják. Egyébiránt ugyanezt kivan ja meg a rokkantsági ellátásra nézve az 1908 : XL. t.-c. 14. §-a is. A tiz évi várakozási idő megszabásában a törvényjavaslat szintén követi az 1908 : XL. t.-c. 14. §-át, amely a rokkantsági ellátást ugyanehhez az előfeltételhez köti. Ha az aggkori ellátás előfeltételéül megszabott biz évi várakozási időbe az alkotandó törvény életbelépése előtt eltöltött tagsági ideje is beszámíttatnék, már négy év múlva igen sok tag igényelhetné az aggkori ellátás folyósítását. Minthogy ennek az intézet megfelelő alap gyűjtése nélkül nem tehetne eleget, a tagság idejét e szempontból azokra nézve, akik az intézetnek már