Főrendiházi irományok, 1910. XXI. kötet • 1019-1155. sz.
Irományszámok - 1910-1041
1041. szám. 8!) sabb illetéklerovás a fél azon mulasztásának a következménye, hogy az értéket a 32. §. rendelkezése ellenére bejelenteni elmulasztotta s ezt a hátrányt igen könnyen elháríthatja azáltal, ha a törvény azon rendelkezésének, mely az értékbevallását követeli, eleget tesz. A szakasz második bekezdése alatt foglalt rendelkezés az 1894. évi 'XXVI. t.-c. 20. §-ából van átvéve. A szakasz utolsó bekezdése azt tartalmazza, hogy abban az esetben, ha az ítéleti vagy egyezségi illeték kiszabásánál megállapíttatnék, hogy a per vagy az eljárás tárgyának értéke l /ä résszel nagyobb, mint a törvény 34. §-ában meghatározott az az érték, amelynek alapulvétele mellett a tél az eljárás folyamán az illetékeket leróni köteles volt, pótlólag ki kell szabni s be kell szedni azt a különbözetet, mely a lerótt illetékek s az utólag megállapított értéknek megfelelő illetékek között van. Ennek a rendelkezésnek az indoka az, hogy a fél az érték bevallására legyen szorítva, mert különben olyan esetben, amikor a tárgy értéke a 34. §ban meghatározott értéket meghaladja, a magasabb illeték elkerülése céljából a felek az értéket nem vallanak be, ami a kincstár nagy károsodását vonná maga után. Hogy az illeték pótlólagos kiszabásának csak akkor lesz helyo, ha a két érték között 1 /$ rész különbözet van, ez a felek zaklatásának elkerülése céljából történik. 68. és 69. §. Ezek a szakaszok a községi bíróságok (békebírák) előtti eljárások során lerovandó illetékek mór vét, leró vasi módját, idejét ós helyét szabál3 r ozzák. E tekintetben fentartattak azok a rendelkezések, amelyek jelenleg érvényben vannak, lényeges eltérés van annyiban, hogy az illeték mérve a legmórsókeltebben emeltetett. Ennek az oka abban rejlik, hogy a községi bíróság hatásköre 40 K értékről 50 K-ra emeltetett fel s ezen felemelés folytán igen sok olyan per, mely eddig a járásbíróságok előtt magasabb illeték lerovása mellett tárgyaltatott, a községi bíróságok előtt csekélyebb illetékek lerovása mellett lesz tárgyalható, így e változás folytán a kincstárt érzékeny veszteség fenyegeti. Gondoskodni kellett tehát ennek a veszteségnek némi ellensúlyozásáról. Ugyanez az oka annak a változtatásnak is, hogy a javaslat, értelmében a szóval előterjesztett panaszok is illetékköteleseknek vannak kimondva. Határozott rendelkezések vannak a szakaszokban arra nézve is, hogy a községi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben, ha azok bármi okból a járásbíróságok előtt tárgy altatnak, le kell róni teljes mérvben mind azt az illetéket, mely a polgári perrendtartással szabályozott bírói eljárásokban meg van állapítva. Ez a rendelkezés hivatva van megszüntetni azt az ingadozó eljárást, amely abban a kérdésben fenforgott, vájjon az ilyen ügyekben le kell-e teljes mérvben róni az ítéleti illetékeket. Ebben a rendelkezésben ki van fejezve, hogy minden illeték — tehát az ítéleti is, — teljes mérvben lerovandó; ami abban leli indokát, hogy a járásbíróságok előtt a községi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek, mint teljesen új önálló ügyek tárgya ltatnak le s a járásbíróságok eljárása az ilyen ügyekben fellebviteli eljárásnak még abban az esetben sem minősíthető, ha a felek a községi bírósagok előtt ítélettel befejezett ügyet a járásbíróságok elé viszik. A bélyegek felülbélyegzésére, a leletek felvételére, a felemelt illeték; alkalmazására vonatkozó intézkedések teljesen megfeleinek a most érvényben levő rendelkezéseknek. Főrendi iromány. XXI. 1910—1915. 12
