Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-897
897. szám. 27 hogy az egységes váltójogi szabályzat rendelkezésein kivül felöleli azokat a szabályokat" is, amelyeket a hazai törvényhozás önállóan alkothat meg. A váltóról szóló javaslat három címre oszlik Az első cím az idegen váltóról, a második cím a saját váltóról intézkedik ós a javaslat az egyezmény 23-ik cikkéhez képest a sorrend, valamint a számozás tekintetében követi az egységes szabályzatot, annak egyes rendelkezéseihez fűzvén a szükséges módosításokat és kiegészítéseket. A javaslat harmadik címe ellenben az első és a második címet kiegészítő rendelkezésekként kizárólag hazai jogszabályokat foglal magában. A váltóról szóló javaslat tehát törvényerőre emelkedésével az 1876: XXVII. t.-cikkel szabályozott jelenlegi váltótörvényünk helyébelép. Két irányban mutatkozik reánk nézve előny a váltójognak eme új szabályozásából. Először is elérjük a váltójog egységesítését, másodszor pedig a jelenleginél tökéletesebb, jobb, az újabb igényeknek megfelelőbb váltójogot kapunk. Ami a jog egységesítésének előnyét illeti, az abban fog nyilvánulni, hogy a váltójogi szabályok egyező volta következtében a mi váltóinkat külföldön nagyobb bizalommal fogják fogadni, viszont a mi helyzetünk is könynyebb lesz a külföldről érkező váltókkal szemben, mert mindenki, aki külföldi váltót kap, teljesen ismerni fogja ennek jogi értókét. Ma már 27 állam és ezek között az európai államok legnagyobb része, aláírta az egyezményt. Az egységes jog tehát óriási közösségre terjed ki. Az, hogy hazánk e közösségnek tagjává válik, hogy hazánk váltójogi forgalma a jogi szabályozással együtt e nagy közösségnek váltc" forgalmába belekapcsolódik, gazdasági életünknek előreláthatólag nagy előnyére lesz Ehhez járul az a második előny is, hogy az új váltójog reánk nézve voltaképen nem jelent rendszerváltoztatást, mert az egységes szabályzatban a német váltórendszer, tehát az a rendszer érvényesül, amelyen a mi jól bevált előbbi váltótörvényünk is alapult. E mellett azután a hágai váltójogi államértekezlet a váltójognak újabb fejlődését is figyelembe vette és a különböző váltótörvények összeegyeztetése útján igyekezett oly váltójogot alkotni,, amely a jelen kor igényeit legjobban kielégíti. Az új váltójogi szabályozással tehát egyes tekintetben elavult váltótörvényünk helyébe megfelelőbb, a mai kor színvonalán álló váltójog lép. Szemben az 1876 : XXVII. törvénycikkben létesített váltójoggal, lényegesebb változtatásai a nemzetközi egységes szabályzatnak: a telepített váltó fogalmának kiterjesztése, egyes váltóknál kamat kiköthetésë, a zálog forgatmány meghonosítása, a lejárat utáni forgatmány hatályának egyenlővé tétele, annak kiköthetése, hogy a váltót bizonyos határidőig be ne mutassák, a meggondolási idő engedélyezése, az elfogadás esetleges visszavonhatósága, a biztosítási visszkereset megszüntetése, illetőleg helyettesítése, az erőhatalom befolyásának szabályozása (1912 : LXIV. t.-c.),a névbecsülésnek és az elévülésnek újabb rendezése stb. A váltóról szóló törvényjavaslat azután azokban a részekben, amelyekben a hágai egységes váltójogi szabályzatot kiegészíti, szintén arra törekszik, hogy váltótörvényünk egyes hibáin javítson, a gyakorlatban felmerült bajokat orvosolja és az érdekelt körökből egyes irányokban felhangzott óhajoknak megfeleljen. így a váltó utólagos kitöltése ós annak körében az utólagos telepítés kérdése körül a tapasztalt ingadozás megszüntetése céljából megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. A törvényjavaslat harmadik címe I. fejezetében a tapasztalatnak meg4*
