Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.

Irományszámok - 1910-896

24 896. szám. %ően szabályozza. Rendelkezik a sajtótermékek előállításáról, az ehhez kötött rendészeti szabályokról. A terjesztés szabadságát a postával és vasutakkal szemben intézményesen biztosit ja azzal, hogy a megjelölteknek szállitási kötelezettségét törvénybe iktatja és tilalmat csakis a büntető határozatok alá eső sajtótermékek terjesztésére állapit meg és ama nyomtatványok utczai elárusitásának megakadályozására ad jogot, a melyek a közrendet és közerkölcsöt sértik és amelyek ezek szerint már eme jellegüknél fogva is jogosan esnek tilalom alá. A politikai tartalmú időszaki lapoknak nagy társadalmi és közéleti jelentőségét és súlyát figyelembe véve, elkerülhetlen, hogy bizonyos személyi és vagyoni garantiák állitassanak fel az ilyen nagy befolyású tényezőkkel szemben. A midőn tehát a javaslat egyrészt általában bárkinek megengedi időszaki lapnak alapítását, csak a legenyhébben állapítja meg az államnak rendészeti és felügyeleti jogát, midőn a lap felelős szerkesztőjétől és kiadójától bizonyos minősítést kivan, továbbá, midőn nagyközönséget igénybe vevő hírlapvállalatnál a közönség jogainak biztosítására pénzbeli óvadékot (cautio) rendel. Az 1848-iki törvényben e tekintetben megállapított összeg emelését a pénzértékben történt változás és az indokolja, hogy e javaslat szerint az óvadék jövőben a kártérítés fedezésére is igénybe vehető lesz. Hézagpótló a javaslatnak a helyreigazitási jogot szabályozó része. Az időszaki lap ebbeli kötelezettségének törvénybe iktatása előreláthatólag elejét veendi sok sajtópernek is. Ha a hatóság, társulat, magánszemély ezen az utón elégtételt kap, nem kivan ja a néha hónapokig húzódó sajtóperrel újra felkeverni az eset kellemetlenségeit. A javaslat gondoskodik arról is, hogy e jog a sajtóval szemben zaklatássá ne váljék és a helyreigazitási kényszer alkalmazását birói határozatra utalja. A sajtórendészeti szabályoknak biztosítása czéljából, valamint a gyakorlati élet tapasztalatai alapján egyes visszaélések meggátolására a javaslat büntető rendelkezéseket létesít. A nyomdai alkalmazottak erőszakosságával szemben a sajtót oltalmazza, a 24. §. 1. pontjában statuált vétséggel. A gyakorlati élet követeli továbbá, hogy a zsarolásszeru fellépésekkel szemben, úgyszintén a közszemérmet és közerkölcsöt sértő sajtótermék és közleményekkel szemben további tiltó rendszabály alkottassék. Az 1848 : XVIII. t.-ez.-ben megállapított sajtójogi felelősség a gyakorlatban ki nem elégitőnek bizonyult. A javaslat fenntartja ugyan a sajtószabadság érdekében a fokozatos felelősség rendszerét, de arra az álláspontra helyezkedve, hogy büntetni a tulajdonképeni tettest vagy tetteseket kell, a felelősség körébe bevonja azokat is, a kik szellemi munkájukkal, vagy határozottan a bűncselekményre irányuló szándékukkal, reábeszélésükkel a cselekményben részt vettek, továbbá kimondja, hogy az a körülmény nem mentésit a felelősség alól, hogy a szerzőséget más valaki a valóságos szerző helyett elvállalta. A kiadónak, időszaki lapoknál a szerkesztőnek felelősségét pedig arra az esetre is megállapitja, ha a szerző büntetőjogi felelősségre átalában nem vonható. Hiányt pótol a javaslat akkor is, a mikor intézkedik a szerző akarata nélkül történt közlésekre, továbbá azzal, hogy rendezi a felelősséget a kőnyomatos lapokra nézve, és pedig az anyagi igazságnak megfelelően ezeknek közleményeiért a felelősséget a kőnyomatos lap személyzetére nézve állapítván meg. A kártérítési kötelezettség szabályozásának hiánya a múltban sok sajtójogi visszaélés forrása volt. A javaslat e hézagot pótolja, biztosítván a sértett vagyoni és nem vagyoni kárának a biró méltányos belátása szerinti megtérítését. A kár megtérítésére kötelezésnek módja mindig a birói út lévén, a sajtónak az esetleges zaklatás ellen ez a körülmény teljes biztositékot nyújt, valamint biztositék a zaklatás ellen az ilyen követelések érvényesithetésére megszabott rövid elévülési határ-