Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.

Irományszámok - 1910-896

22 896. szám. 896. szám. (54. ülés, 978. jegyzőkönyvi pont.) A főrendiház közjogi és törvénykezésügyi bizottságának jelentése a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyában. A mint az 1848 : XVIII. törvényczikkhez fűzött bevezetésben kifejezetten ki van mondva, az idézett törvényczikkben alkotott sajtótörvény ideiglenes jellegű intézkedés volt. Ez a törvény a sajtószabadságért hosszú időn keresztül vivott harcz győzelmének volt az eredménye, és megalkotói első sorban azt tekintették feladatuknak, hogy a sajtószabadság elnyomását beláthatatlan időre megakadályozzák, hogy a sajtó szabad mozgását általános jellegű és érvényű rendszabályokkal az államhatalom és minden más tényező ellenében intézményes módon biztosítsák. A midőn azonban ennek a feladatának a törvény meg is felelt, a körülmények gátoló befolyása folytán, nem ölelhette fel az anyagot kellő részletességgel. Az 1878 : V. t.-cz. (B. T. K.) az ennek életbeléptetéséről szóló 1880 : XXXVIL, a Bp. (1896 : XXXIII.),majd az 1897 : XXXIV. (ELT.) lényeges módosításokat tettek ugyan a sajtótörvénynek anyagi és alaki részén, ámde ezek a törvények, rendelkezésüknek megfelelően csupán a sajtóvétségek és kihágások megtorlása érdekében alkottattak és rendelkeztek, de nem pótolták a sajtórendészetnek hiányos részét, nem rendelkeztek a sajtótermékek ellenőrizésének biztositása, a colportage, az időszaki lapok alapitása, a helyreigazitási kötelezettség, a sajtó utján, valamint a sajtóval kapcsolatban elkövetett több veszedelmes cselekmény megtorlása tekintetében, — nem rendelkeztek az előzetes lefoglalás esetében a részletekre nézve, végre a sajtóközleményekkel okozott vagyoni és erkölcsi károk megtérítése iránt sem. Ehhez járult azután az a körülmény is, hogy az időszaki sajtó, a mely az 1848-iki törvény alkotásakor alig volt túl a, kezdetlegesség stádiumán — és épen ezért akkor a leggondosabb ápolásra és kiméletre volt utalva, — a legutóbbi évtizedek alatt óriási arányokban fejlődött és mind nagyobb-nagyobb befolyásra tett szert. Sőt felismervén azt, hogy a törvényhozásra, állami igazgatásra socialis és társadalmi intézmények alakulására, ezeknek fejlődésére irányitó, döntő hatással bir, nem elégedett meg azzal a közéleti állással, amelyet mint politikai csoportoknak, közgazdasági socialis irányzatoknak elsőrangú orgánuma elfoglalt, hanem egy nagy lépéssel meghaladta ezt s ugy mint sajtó egy önálló nagy hatalommá alakult, a mely a közéletben minden más tényezővel'szemben fölénnyel birt, sőt