Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-865

865. szám. 61 24k melléklet a 865. számú irományhoz. Indokolás a m. kir. állami vasgyárak vasérczszükségletének biztosiíása érdekében teendő némely intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz. Magyarország területén az ismert és üzemben álló jó minőségű vaskőtelepek állapota — a vasiparnak növekedő szükségletei és az ezekkel kapcsolatos nagyarányú fogyasztás folytán — arra mutat, hogy ezek a régi múltban felfedezett s feldolgozás alá vett érczkészletek belátható és aránylag rövid időn belül feldolgoztatnak, minek bekövetkezte után a vasipar egyrészt szegényebb vaskőelőfordulások kiaknázására lesz utalva, másrészt a vaséreznek oly távoli országokból való behozatalára, melyek vasórezben bővelkednek. Az állami vasgyárak is ebben a helyzetben vannak, ami indokolttá teszi, hogy minden alkalom felhasználtassók arra, hog}' a parlagon heverő nyersvaselő fordulások, amennyiben azok az állami vasgyárak részéről gazdaságosan felhasználhatók, megszereztessenek Ilyen alkalom kinálkozik most, a midőn dr. Miklós Gyula, továbbá Gálócsy és Bánó a toroczkói vasórczelőfordulást, illetve ennek folytatását, nemkülönben a Lántszky örökösök a bodvajit és báró Jakobs Ottokár egy Arthur nevű bányatelkét megvételre felajánlották. Ismeretes, hogy Torda-Aranj'os vármegye Toroczkó községe ős bányatelep, mely az egykori bányamegye területén mintegy 7.650 méter hosszúságban húzódó vaskőtelepet mívelte és az ebből kibányászott vasérczet alacsony pestekben, az úgynevezett buezatüzekben közvetlenül kovácsvassá, folytatólag hámorokban különféle vasárúvá feldolgozta. Ezen árúk, bár előállitásuk aránylag költséges volt, kitűnő minőségüknél fogva Erdélyben nagy kelendőségnek örvendettek. E kis vasipari üzem évszázadokon át virágzott, de a midőn Erdélyben a vasutak kiépültek és Magyarország távolabb fekvő helyein, sőt a külföldön termelt vastermények jutányosabb árban kerültek a vaspiaezra, a múlt század 80-as éveitől kezdve hanyatlásnak indult, s a múlt század végével teljesen megszűnt, mert versenyezni az árakban nem tudott. A bányák azóta parlagon hevernek. A bányaüzem a múltban csak a hegység felsőbb szintjeire szorítkozott <5s a mintegy 200 méterre tehető mívelhető mélység érintetlenül maradt.