Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
• 875. szám. 589 eljárás azonban a szolgálati viszonyok rendes menetéhez van szabva, melylyel szemben kivételes helyzetek kivételes elbánást követelnek. A sztrájk és passiv resistentia a vasúti alkalmazottak részéről oly anarchikus mozgalmak a melyek a vasutvállalatot közvetlenül létérdekében támadják meg. Minthogy a vasutak nemcsak a magánérdeket szolgálják, hanem elsőrendű állami és közszükségletet elégítenek ki és magának a honvédelemnek is fontos szervei, az qfféle, részben egyenesen a büntető törvénykönyvbe ütköző mozgalmak leküzdésére hathatós fegyvert kell a vasút vállalatok kezébe adni. A sztrájkban és a passiv resistentiában való részvétel, sőt ezek előkészítése is azonnali megtorlást igényel, mert különben az ilyen közveszélyes mozgalom csirájában el nem fojtható, hanem az ország kimondhatatlan kárára hosszabb időre húzódhatnék el. Az ily eseteket tehát nem lehet a rendes fegyelmi eljárásra utalni, mert — eltekintve attól hogy ilyen kivételes helyzetekben a fegyelmi biróságok sem működhetnek — maga a rendes fegyelmi eljárás természetszerűleg sokkal lassúbb, semhogy sikeres, gyors orvoslást nyújthatna. Ehhez képest a sztrájkkal és a passiv resistentiával kapcsolatos fegyelmi vétségek eseteiben (33. §. 11.) a javaslat 50. §-a az eddigi vasúti szolgálati rendtartás nyomán a rendes fegyelmi birói eljárás mellett megadja a vasút igazgatóságnak azt a kivételes jogot, hogy mint rendkivüli fegyelmi hatóság, az alakszerűségekhez kötött rendes fegyelmi eljárás mellőzésével, azonnal beálló hatálylyal mondhassa ki fegyelmi büntetésül a szolgálatból való elbocsátást. Fegyelmi eljárásról lóvén szó, ez a határozat a fegyelmi biróságnak az elbocsátást kimondó Ítéletével egyenlő hatályú és rendes birói úton meg nem támadható. Egyedüli jogorvoslat az ily módon elbocsátott alkalmazottaknak abban adatik, hogy az elbocsátó határozat ellen a 42. §-ban megszabott határidő alatt birtokon kivül fellebbezés engedtetik a kereskedelemügyi m. kir. minister által, a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség kebeléből ezekre az esetekre szervezett állandó fegyelmi birósághoz, mely biróság a jelen § alapján történt elbocsátások illetőleg az azok ellen benyujtott fellebbezések felett végérvényesen s a vasútra is kötelező hatálylyal határoz. Természetes, hogy e rendkivüli fegyelmi határozat ellen ujrafelvótelnek nincs helye, mert a 45. §. ezt a jogot csak a fegyelmi biróság Ítéleteivel szemben adja meg az alkalmazottnak. A végből, hogy a vasutigazgatóság e szakasz alkalmazásával az ily esetleges mozgalomban résztvevőket ne hagyhassa meghatározatlan ideig bizonytalansági)an a rendkivüli fegyelmi jog gyakorlását a cselekmény elkövetésétől számított három hónapi időtartamra kellett korlátozni. Az elbocsátó határozat írásba foglalását és az alkalmazottal való közlését az alkalmazott érdekében meg kellett ugyan követelni, azonban sem az Írásba foglalásnak, sem a közlésnek esetleges késedelme nem gátolhatja a határozatnak azonnali foganatosítását. Minthogy a vasúti sztrájk vagy hasonló mozgalmak leküzdése az ország honvédelmének és közgazdaságának elsőrendű érdeke, gondoskodnia kellett a javaslatnak arról is, hogy a felbujtók, izgatók ós szervező bizottsági tagok, a kiket a vasutigazgatóság e szakasz alapj án fegyelmileg elbocsátott, ne csak az illető vasút kötelékéből zárassanak ki, hanem egyáltalán ne legyenek sem az illető, sem más hazai vasút kötelékébe felvehetők, nehogy lázitó munkájukat újabb vasúti alkalmazásban újból kezdhessék.
