Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-875

586 875. szám. kezik, nehogy ezen ürügy alatt az alkalmazottak más helyről a szolgálatból elvonhatok legyenek. Azt az intézkedést, hogy az alkalmazottak köréből választott védő a terhelttől díjazást nem fogadhat el, az a czél indokolja, hogy a védői tiszttel való üzérkedés, esetleg annak iparszerű folytatása az alkalmazottaktól távoltartassék. A mint a terheltnek, úgy a vádat emelő felsőbbségnek is választást enged a javaslat a vádemelés módozata között. Á felsőbbség beérheti azzal, hogy a fegyelmi iratok áttétele mellett Írásban emel vádat a terhelt ellen, de megteheti azt is, hogy külön vádlót küld a szóbeli tárgyalásra. Erre nézve azt követeli a javaslat, hogy a vádat valamely vasúti alkalmazott képviselje. Ezentúl elvileg a javaslat a felsőbbségnek a vádló kijelölésénél szabad kezet enged, csupán egy a modern eljárási elveknek megfelelő korlátozással, azzal tudniillik, hogy a vizsgáló biztos, valamint védő és szakértő nem lehet, épp úgy a vádat sem képviselheti. E rendelkezést eg}7részt az a czélzat indokolja, hogy a vizsgálat pártatlansága megóvassók, másrészt pedig az a szempont, hogy a vizsgáló biztos, a ki a vizsgálat eredménye felett teljesen uralkodik, ne befolyásolhassa semmi irányban, de különösen a vád érdekében egyoldalúan a biróságot. A javaslat elvileg közvetlen szóbeli fegyelmi tárgyalást tart szem előtt : másrészt azonban felesleges körülményesség elkerülése végett ós a fegyelmi eljárás egyszerűsítése érdekében ehhez az elvhez szigorúan nem ragaszkodhatik. Éppen ezért a felek bármelyikének, akár a vádlónak, akár a terheltnek elmaradása a fegyelmi tárgyalás lefolytatását nem akadályozza. Ez alól csak egy kivétel van ismét, a terhelt jogainak biztositása érdekében. Ez a kivétel elvileg abban áll, hogy a terheltet nem szabad védekezés hiányában a védekezés újabb alkalma nélkül a szolgálatból elbocsátani. Ha tehát a terhelt az első tárgyaláson a fentemiitett három módozat egyike szerint sem védekezik, vagyis védelmét sem személyesen, sem védő által, sem védiratban elő nem terjesztette, fegyelmi büntetésképpen az elbocsátást az illető első tárgyaláson nem lehet kimondani, hanem a terheltnek még egyszer módot kell adni arra, hogy az újabban kitűzendő tárgyaláson védekezhessék. Természetesen, ha a terhelt ezt az alkalmat sem ragadja meg a védekezésre : az eljárásnak, tekintet nélkül a terhelt elmaradására, szabad folyást kell engedni. A javaslat 40. §-a biztosit] a a fegyelmi biróság tagjainak a bizonyítékok mérlegelésének ós Ítélkezésüknek teljes szabadságát, másrészt azonban esküjük tartalmához mérten újból is a törvényesen fennálló szabályokhoz való alkalmazkodásra utalja őket. A 40. §. második bekezdése a büntetés kiszabásánál is teljes szabadságot biztosit a birónak, irányadóul a büntetés kiszabására nézve a 31. §-ban megjelölt minősitő körülmények szolgálnak. A második bekezdés első mondatának általános szövegezése feljogositja a fegyelmi biróságot arra is, hogy a körülményekhez képest esetleg ne fegyelmi, hanem csupán rendbüntetést szabjon ki. (32. §.) Olyan esetben tehát, midőn a fegyelmi biróság a szolgálati vétséget beigazoltnak tekinti ugyan, de csekélyebb súlyúnak találja, mintsem hogy arra fegyelmi büntetést lehessen kiszabni, nem lesz kénytelen a vádlottat felmenteni ós a vasút- vállalatra hárítani annak ódiumát, hogy a felmentő fegyelmi Ítélettel szemben rendbüntetést szabjon ki, hanem a rendbüntetést azonnal a saját hatáskörében is kiszabhatja. A 40. §. utolsó rendelkezése olyankor, midőn a terhelt állásától illetmé-