Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
582 875. szám. ben elvonni ós a rendkívüli helyzettel számolva, rendkívüli fegyelmi hatóságai á utalni (50. §.). A 35. §. második bekezdése a vasutigazgatók, az igazgatóhelyettesek, üzletigazgatók és üzletvezetők fegyelmi ügyeinek tárgyalására nézve általában, tehát arra nézve is, hogy minő fórum gyakorolja felettük a fegyelmi hatalmat, a vasutak külön szabályaira utal. A vasutvállalat vezetői a vállalat egész szervezetével oly szorosan összefüggő különleges állást foglalnak el a vasút kötelékében, hogy reájuk nézve az alárendelt alkalmazottak fegyelmi bíróságainak hatásköre ki nem terjeszthető. Erre nézve tehát a vasutak saját hatáskörükben fognak a kereskedelemügyi minister jóváhagyásával megfelelő szabályokat alkotni s illetőleg az államvasutakra nézve e szabályokat maga a kereskedelemügyi minister állapítja meg. A javaslat szerint az alkalmazottak fegyelmi bíróságai kétfélék: egyrészt az állandó napibéresek és munkások, másrészt az egyéb állandó alkalmazottak (tisztviselők, évi fizetéses egyéb alkalmazottak, állandó havidijasok és napidijasok) fegyelmi bíróságai. A napibéresek és munkások fegyelmi bírósága csak oly esetekben jár el, a melyekben a felsőbbség a fegyelmi úton való elbocsátás kimondása végett indítja meg az eljárást, e bíróság ítélete fellebbezhetetlen ós kihirdetésével jogerős (42. £.). Az egyéb állandó alkalmazottak fegyelmi bíróságainak hatásköre viszont az illetőségük alá tartozó alkalmazottak összes fegyelmi ügyeire kiterjed, de másrészt ezek a bíróságok első és másodfokúakra oszlanak. ^Lzt, hogy minő számban és az alkalmazottak mely csoportjaira kiterjedő hatáskörrel állíttassanak fel egyrészt a munkások, másrészt az egyéb állandó alkalmazottak fegyelmi bíróságai: a vasutak külön szabályai határozzák meg (36. §. utolsó bekezdés). Másodfokú fegyelmi bíróságot minden vasútnál egyet-eg} T et kell felállítani. Természetes, hogy alsóbbrendű vasutakra nézve a kereskedelemügyi minister az 56. §. értelmében a fegyelmi bíróság szervezete tekintetében is engedélyezhet kivételeket, így például megengedheti, hogy több ily vasút közös fegyelmi bíróságokat állithasson fel vagy pedig, hogy valamely vasút személyzete más vasút fegyelmi bírósága elé utaltassék. A fegyelmi bíróságok nem javaslatot tesznek, hanem határoznak ; határozataik nem szorulnak a vasutigazgatóság jóváhag3 T ására, hanem ez utóbbi a fegyelmi bíróság határozatát, mihelyt jogerőssé vált, végrehajtani köteles (44. §.). Az elsőfokú fegyelmi bíróságoknak, valamint a munkások fegyelmi bíróságainak összeállításában az önkormányzat, nevezetesen a kartársi bíráskodás elve jut érvényre, a mennyiben ezek a bíróságok felerészben a vasút igazgatóság által az alkalmazottak sorából kinevezett, felerészben pedig a bíróság hatáskörébe tartozó alkalmazottak által kartársaik köréből választott tagokból alakul. Igaz, hogy e bíróságok elnökét is a vasutigazgatóság nevezi ki, s hogy ezzel a kinevezettek túlsúlyba jutnak a választott tagok felett ; azt a túlsúlyt azonban — mely a bíróságnak külön esküvel biztosított teljes függetlensége mellett különben sem válhat az anyagi igazság rovására — ellensúlyozza az a körülmény, hogy a fegyelmi bíróság kinevezett tagjai is mint kartársak ítélnek kartársaik felett. A vasutigazgatóság a fegyelmi bíróság tagjainak kinevezésénél nincs kötve az alkalmazottak bizonyos csoportjához. Az alkalmazottak azonban, a fegyelmi bíróságnak általuk választandó tagjait csoportok szerint választják az illető csoportba tartozók köréből. E csoportbeosztás általános alapjául a. javaslat egyrészt a szolgálati ágak, másrészt az alkalmazás minőségének
