Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-875

576 875. szám. így például az elektromos vontatásnak és motoros kocsik közlekedésének a fővasntak forgalmába való esetleges beillesztése, avagy a tehervonatoknak oly fékszerkezetekkel való felszerelése, a mely a kézi erővel való fékezést feleslegessé teszik, nagy hatással lehet a vasúti személyzet igénybevételére és ezzel egyúttal a megengedhető munkaidőre is. Ha tehát a törvényben a munka- és pihenőidők — a mai forgalmi viszonyok alapján — hosszú időre szóló részletes szabályozást nyernének, ezek a megváltozott viszonyokra bizonyára nem illenek. A jövőben beálló alakulásokon kivül pusztán a jelenlegi állapotokat tekintve sem lehet a munka- és pihenőidőket törvényben részletesen szabá. lyozni. Mert a mozdonyvezetők igénybevétele például egészen más a fő-, mint az alsóbbrendű vasutakon, a főbb vasutakon is egészen más a gyorsvonatoknál, mint a tehervonatoknál, vagy a helyi tolatásoknál. A pályafelügyeleti személyzet igénybevétele is egészen eltérő nemcsak a nagyforgalmú fővonalakon ós a gyöngébb forgalmú mellékvonalakon, hanem a tő vasutakon is a szerint, a mint azok térközi biztositó berendezéssel vannak ellátva, vagy ilyen berendezésekkel még nem birnak. Egyes vonalokon egy őrhelyre két őr is szükséges, más vonalokon két őrhelyre három vagy három őrhelyre négy őr is elegendő, sőt vannak nagy számmal vonalak, hol egy őrhelyen még egy őr munkaereje sincs teljesen kihasználva. Egészen más szempontok szerint kell továbbá megállapítani azon alkalmazottak megengedhető legnagyobb igénybe vételét, a kik egy helyen végzik szolgálatukat és egészen más szempontok szerint azokét, a kik a mozg6 vonatokon teljesitenek szolgálatot. 27. §. E szakasz tárgya az üdülés czéljából kivánatos szabadságra való igénynek törvényes biztosítása, a mely a rendkivüli testi és szellemi megerőltetéssel járó terhes vasúti szolgálatban mellőzhetetlen. A szabadságra való igény megállapítása nagyban és egészben az eddigi alapon, még pedig akként történik, a mint az részint az osztrák, részint a porosz államvasutaknál meg van szabva. E mellett az egyes vasutak áldozatkészségétől függ annak elhatározása, hogy kivánnak-e a személyzet bizonyos csoportjaira nézve szolgálati szabályzataikban az itt megállapított minimális mórtéken túlmenő szabadságokat biztositani, a mint ez például a magyar királyi államvasutaknál a 25 ée 30 évet meghaladó szolgálattal biró tisztviselőknek 5, illetve 6 heti szabadság biztositásával törtónt. A szabadságigény megállapítása tekintetében egyébiránt már e törvényszakasz is a legmesszebbmenő módon igyekszik összeegyeztetni az alkalmazottak érdekeit a vasút szolgálatának megszakítást nem tűrő igényeivel. Kitűnik ez tőleg abból, hogy a javaslat a szabadság engedélyezését nem köti ahhoz a feltételhez, mint a külföldi szolgálati szabályzatok, hogy helyettesítési költségek fel ne merüljenek. Ellenkezőleg a hazai vasutaknak számolniok kell a szabadságolásokból felmerülő helyettesítési költségekkel. Tévedés volna a messzemenő kedvezmény gyöngítését látni abban, hogy