Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.
Irományszámok - 1910-875
574 875. szám. iparügylet folytatására vonatkozó mellékfoglalkozását a felsőbbségnek annak vállalásakor azonnal bejelenteni tartozik, még pedig tekintet nélkül arra, hogy jár-e azzal díjazás vagy sem. E szerint még az alkalmazottra ruházandó különféle tisztségek elvállalása is (mint például gyámság, gondnokság, községi, hitfelekezeti, képviselőtestületi tagság stb.) a felsőbbségnek bejelentendő. A szakasz egyébiránt csak a mellékfoglalkozás megtiltásánál irányadó elveket állítja fel, az egyes vasutakra bízván a részletek kifejtését a gyakorlati alkalmazás czéljaira. Az a korlátozás, hogy az alkalmazott családtagjai által folytatandó kereskedelmi ós ipari üzletek elvállalását is a felsőbbségnek bejelenteni tartozik, tapasztalatilag szükséges s ez a megszoritás nemcsak a magyar királyi államvasutaknál, hanem a külföldi vasutaknál is érvényben áll. 25. §. A 25. §. taxative megállapítja azokat a követeléseket, melyek az alkalmazottak állandó illetményeiből visszatarthatok, illetőleg hivatalból levonhatók. E rendelkezés az alkalmazottak érdekében abból a czélból vétetett fel a javaslatba, hogy az alkalmazott megvódessék mindenféle magánjogi tartozásának törvényes letiltás nélkül is szokásba vett törlesztési kényszer ellen, a mely kényszernek az alkalmazott illetményei egy részének visszatartásával történt alkalmazása olyankor, a mikor ez nem teljesen megbízható és nem olyan egyesületnél, vagy intézetnél fennálló tartozás feiében történik, a mely a felügyeleti hatóság meggyőződése szerint valóban jóléti vagy humanitárius czél érdekében működik, egyáltalán nem tartozik a vasutintézetek jog- és feladatkörébe. A vasúti szolgálati rendtartás életbelépte előtt ugyanis ijesztő terjedelmet öltöttek az ilyen levonások, a vasúti alkalmazottak körében fennálló egyletek tagsági díjai és az alkalmazottak körében alakult hitelszövetkezetektől felvett kölcsönök érdekében. Legfeljebb tehát csak arról lehetett szó, hogy azon alkalmazottak érdekében, kik a hivatalos levonásra támaszkodva, évekre terjedő kötelezettséget vagy kezességet vállaltak, átmenetileg bizonyos kímélet alkalmaztassák. A 25. §. egyébként lényegileg abban tér el az eddigi vasúti szolgálati rendtartás 25. §-ától, hogy a törvényjavaslat igyekezett e szakasz tartalmát összhangzásba hozni a végrehajtási eljárás módosításáról és kiegészítéséről szóló 1908. évi XLI. törvényczikkel. Tekintettel az állami és vasúti intézeti munkástelepek igen nagy szocziálpolitikai jelentőségére, a munkástelepek fennállása érdekében az ilyen munkáslakások bérletéből eredő követeléseknek az 1908. évi XLI. törvónyczikk rendelkezéseivel szemben a javaslat 25. §-a V. bekezdése némi kiváltságot biztosit. Ez azonban csak a lakpénzben nem részesülő alkalmazottakra ós ezekre is csak azzal a korlátozással van érvényesítve, hogy a bérkövetelés fejében is csak bérkövetelésük foglalásmentes részének 75°/o-a erejéig van helye levonásnak. Ekként tehát az illetmények egy része ilyen esetekben is az alkalmazott szabad rendelkezésére marad.
