Főrendiházi irományok, 1910. XVII. kötet • 843-886. sz.

Irományszámok - 1910-875

550 876. szám. VT. FEJEZET. A szolgálati viszony megszűnése. 51. §. Lemondás. Bármely alkalmazott, ha ellene fegyelmi eljárás nincs folyamatban, állásáról bármikor önként lemondhat és a szolgálat alól felmentését kérheti. A felmentést a szolgálat alól csak a hátralékos ügyek elintézése, számadástétel, az alkalmazottra bizott értékek, leltári tárgyak stb. szabályszerű átadása és az esetleg okozott kár megtérítése után lehet megadni. Ha az alkalmazott most emiitett kötelezettségének megfelelt, legkésőbb a felmondásra megállapított határidő leteltével (53. §.) a felmentést neki meg kell adni. Az állásáról lemondó alkalmazott szabályszerű felmentéséig szolgálati tennivalóit híven ós pontosan ellátni köteles. A ki állásáról önként lemondott, az a felmentéssel a szolgálati cím és egyenruha viselésének jogát ós úgy saját személyére, mint családjára nézve a vógellátási igényt elveszti. 52. §. Kilépés. Tekintet nélkül a szolgálatkópességre, kiléphet a szolgálatból: a) az az állandó alkalmazott, a ki a vasút külön szabályaiban megálla> pitott legmagasabb kort már elérte; b) a ki fizetésével egyenlő, vagy az illető vasúttal kapcsolatos végellátási intézet alapszabályai szerint általa elérhető legnagyobb végellátásra már igényt szerzett. Kilépésnek helye van megállapított szolgálatképtelenség esetében is. A szolgálatképtelenséget megállapítottnak lehet tekinteni akkor is, ha az alkalmazott 365 napon belül, bár megszakításokkal, legalább 300 napig — akár betegség, akár pedig testi vagy szellemi fogyatkozás miatt — szolgálatot nem tehetett. 53. §. Felmondás. I. A vasút az állandó alkalmazottnak a szolgálatot felmondhatja: 1. ha a vasút külön szabályaiban megállapított legmagasabb kort már elérte ; 2. ha fizetésével egyenlő vagy a vasúttal kapcsolatos végellátási intézet alapszabályai szerint általa elérhető legnagyobb végellátásra már igényt szerzett ;